Mégis mi történhet 20 év után?
Annyi közös élményt, hasonló vagy éppen ugyanolyan élethelyzetet követően? Végül is semmi tragikus, ami miatt azt tudnám mondani, hogy már sosem leszünk jóban, de volt köztünk egy olyan konfliktus, ami nagyon sok mindenre rávilágított. Leginkább arra, hogy ebben a 20 évben együtt haladtunk előre, de közben mégis másként változtunk és más értékek lettek számunkra fontosak. Ami nem feltétlenül baj, csak furcsa volt mérlegre tenni ennyi idő után, hogy ad-e még bármelyikünknek annyit ez a kapcsolat, amiért érdemes törni magunkat.
Nem ez volt egyébként az első ilyen élethelyzetem: húszas éveim elején gyakorlatilag a teljes baráti köröm lecserélődött, aztán történt velem hasonló a húszas éveim végén is. De ahol az élet elvesz, ott ad is: új, mély kapcsolataim alakultak ki másokkal.
A 80-as és 90-es évek gyerekeiként mindannyian arról álmodoztunk, hogy legjobb barátaink örökre velünk maradnak: elképzeltük magunkat egymás esküvőin, közös nyaralásokon sőt, még úgy is, hogy gyermekeink majd együtt játszanak és hozzánk hasonlóan legjobb barátok lesznek. Olvass még a témában
Azonban az élet változásai közepette ezek az egyszerű elképzelések gyakran gyökeresen átalakulnak. A fizikai távolság, az óhatatlanul bekövetkező személyiségváltozások és konfliktusok mind hozzájárulnak ahhoz, hogy eltávolodjunk egymástól. A hosszú távú barátságok száma azonban nem csupán itthon csökken: a társadalmi kapcsolódások olyan mélyre estek, hogy Amerikában már magány-járványról beszélnek.
