Mi változott? Miért nem tartanak örökké a barátságok?
Egyre több kapcsolatról látjuk már az elején, hogy nem lesz hosszú távú, ezért nem is köteleződünk el igazán az irányába. Néha egyszerűen az időhiány vezet oda, hogy nincs már erőnk, kedvünk fenntartani a kapcsolatot és ez óhatatlanul eltávolodáshoz vezet. Az emberek egyre inkább otthonról dolgoznak, kapcsolódnak másokkal, de legalábbis kevesebbet járnak társaságba, közösségbe. Rengeteget beszélgetünk itthon is arról, hogy 10-15 éve még nem lehetett beférni a helyi pubokba, mindegyik csordultig tele volt – ma gyakran szombaton is este 10-kor zárnak az egységek, mert nincs vendég. Nyilván nem mindenhol van így, de ez a felállás teljesen elképzelhetetlen volt, mikor a húszas éveinket tapostuk.
Egy másik ok a szakértők szerint az, hogy egyre alacsonyabb a toleranciaszintünk a konfliktusokkal szemben. Régebben a barátságok hullámvölgyei természetes voltak: akadtak veszekedések, egyet nem értések és békülések, de egy-egy nézeteltérés egyáltalán nem jelentette a barátság végét. Már csak azért sem, mert közös volt a társaság és mindenki azon munkálkodott, hogy minél előbb béke legyen. Ma már sokkal gyorsabban blokkoljuk a másikat vagy egyszerűen „mérgezőnek” tituláljuk, el sem gondolkozunk az álláspontján. Mindenhonnan az folyik, hogy szakítsunk meg azokat a kapcsolatokat, amelyek nem kizárólag építőek és pozitívak.
