A Hunga Tonga-Hunga Ha’apai kitörése minden idők egyik legszélsőségesebb villámviharát hozta létre, aminek köszönhetően a tudósok egyedülálló betekintést nyerhettek a vulkán titkaiba.
A Csendes-óceán déli részéből két kis sziget kandikál ki, sötét szikláik éles kontrasztot alkotnak a szélükön csobogó azúrkék vízzel. Bár látszólag jelentéktelennek tűnnek, mégis különleges titkot rejtenek: ezek a szigetek láthatóak egy hatalmas víz alatti vulkán egyetlen, vízből is kilátszó részei. A szigetek valójában a Hunga Tonga-Hunga Ha’apai szívében található hatalmas, üstszerű üreg peremén lévő kis csúcsok.
A vulkán 2022 januárjában hevesen felrobbant, 10 köbkilométernyi kőzetet, hamut és üledéket lövellt az égbe, és egy 36 mérföld (58 km) magas füstfelhőt hozott létre. Ez volt a legnagyobb légköri robbanás, amelyet a modern műszerek napjainkig feljegyeztek. A hatalmas vulkáni felhő elborította a régiót, és akkora volt, hogy a Nemzetközi Űrállomáson keringő űrhajósok is láthatták. A kitörés következtében akár 45 méter magas hullámokat keltő megacunami indult meg, amely Tonga szigeteit is elpusztította, és Oroszországban, Hawaiin, Peruban és Chilében is károkat okozott. A jelentések szerint legalább hat ember vesztette életét a szökőárban, köztük ketten Peruban.
De nem a robbanás és a szökőár volt az egyetlen rekordot jelentő esemény, amelyet a vulkánkitörés kiváltott: a kitörés okozta a valaha látott legintenzívebb fényvihart is.
„Erről a kitörésről csakis szuperlatívuszokban lehet beszélni” – mondja Alexa Van Eaton, az Egyesült Államok Földtani Intézetének vulkanológusa. Ő vezette a Hunga Tonga-Hunga Ha’apai által kibocsátott hamufelhő belsejében zajló rendkívüli elektromos aktivitás vizsgálatát. A szupererős zivatart műholdak figyelték az űrből, páratlan képet nyújtva a vulkáni füstfelhő belsejében lévő magaslati villámcsapásokról. A villámok intenzitása pedig új és értékes betekintést nyújt magáról a vulkánról és a kitörés során történt eseményekről is.
Rekordot döntő zivatar, hatalmas villámok
A Hunga Tonga-Hunga Ha’apai feletti vulkáni fúvóka által kiváltott zivatar a csúcspontján percenként 2600 villámot produkált. A sötét hamufelhő belsejét 11 órán keresztül közel 200 000 villám világította meg. Az elektromos kisülések fényes kitörései 20-30 km-re emelkedtek az óceán fölé, ami majdnem háromszor olyan magasan van, mint egy utazó Boeing 747-es utasszállító repülőgép – ezzel a villámok a valaha feljegyzett legnagyobb magasságú csapások közé tartoznak.
A sztratoszférába érő villámok rendkívül szokatlanok, még ha maga a jelenség, hogy egy vulkánkitörés villámokat okoz, nem is az.
Vélhetően először az ókori római jogász és író, ifjabb Plinius jegyezte le ezt a jelenséget egy barátjának írt levelében. Mint írta, „cikcakkos villámok” kísérték a Vezúv kitörését, amely Kr. u. 79-ben elpusztította Pompejit.
A Hunga vulkán által keltett villámok puszta mennyisége azonban meglepte a vulkanológusokat. „Több villám volt, mint amit eddig bárhol a bolygón láttunk egyszerre, beleértve a szupercellákat is” – mondja Peter Rowley, a brit Bristoli Egyetem fizikai vulkanológusa.
A szupercellák a zivatarok súlyos formái, amelyek intenzív villámlásokkal, extrém esőzésekkel és akár nagy jégesővel is járnak, és percenként több tucatnyi villámot produkálnak.
A Hunga Tonga-Hunga Ha’apai vulkáni kitörésének villámlásai azonban olyan intenzívek voltak, hogy a több ezer kilométerre lévő földi rádióantennák is észlelték az aktivitást.