Amikor csak a minimum igényeinket tekintjük a maguk valójában, és csupán az alapvető ösztöneinkre hagyatkozunk, akkor két fontos pont marad az életünkben: az evés és a génjeink továbbörökítése, avagy a szaporodás.
VIDEO Nyári horoszkóp: Mit hoznak idén nyáron a csillagok?
A monogámia megléte vagy éppen hiánya mindig is foglalkoztatta az embereket. Ha sokat utazunk vissza az időben, akkor azt fogjuk látni, hogy a monogámia nem volt alapvető. Ez a hozzáállás manapság is sokszor megfigyelhető az elmaradottabb területeken, ahol nem csupán a tartós kapcsolatok és a hűség megy ritkaságszámba, hanem a gyereknélküliség is. Ennek oka az, hogy amikor csak a minimum igényeinket tekintjük a maguk valójában, és csupán az alapvető ösztöneinkre hagyatkozunk, akkor két fontos pont marad az életünkben: az evés és a génjeink továbbörökítése, avagy a szaporodás.
Ez lehetett az őseinknél is, akiknek sokkal fontosabb volt a lehető legszínesebb genetikai állomány felmutatása, hiszen ez volt a túlélés és a fejlődés alapja. A későbbiek során egyre inkább előtérbe került a monogámia fontossága, és napjainkban egészen addig jutottunk, hogy a tudósok szerint is a hűség, a családi egység az, ami a fejlődésünket a lehető legnagyobb mértékben szolgálja.
Mégis miért?
A monogámia tudományos szempontból megközelítve meglehetősen logikus lépés – legalábbis, ha nem csak az embert magát, hanem a körülményeket is figyelembe vesszük. Manapság nem az a jellemző, hogy a több kapcsolatot fenntartó emberek élethelyzete kiegyensúlyozott lenne. Elég csak figyelembe venni a tartásdíjat, amit egyes országokban a volt házastárs számára is fizetni kell, nem „csupán” a gyerekek után. A legtöbb felnőtt egyedül saját magát is nehezen tartja el, akkor pedig gyakran lehetetlen helyzetbe kerül, ha a fizetésének túlnyomó részét tartásdíjba fekteti.
A cikk folytatódik, lapozz!
Nem boldogabbak a monogámiában élők – a bizalom és kommunikáció viszont alap
