Biztos alaprecept nincs, amit jól mutat az is, hogy sokszor a több évtizede együtt élő párok döntenek úgy, hogy külön utakon folytatják. Közben pedig hallunk olyan siker sztorikat is, hogy a random módon egymásra találó, villámléptekkel haladó párok örök életükre együtt maradnak. Mitől függ a boldogság? Rengetegen feltették már ezt a kérdést és bizonyos, hogy nagyon sok összetevőből épül fel minden tartós kapcsolat. Most egy új kutatás során nem a körülményeket, a belső tulajdonságokat vizsgálták, hanem azt figyelték meg, a külsőnk milyen hatást gyakorol a kapcsolatunk tartósságára.
A Missouri-Columbia Egyetem kutatói, valamint a tanulmány szerzője, Sean Prall olyan közeget próbált keresni, amiben nem érvényesülnek a fejlettebb országban jelenlevő körülmények. A kutató számára fontos volt, hogy az olyan vonzalmi tényezők, mint amilyen pl. a jelentős anyagi biztonság, a magasabb társadalmi státusz, ne hassanak azokra a párkapcsolatokra, amiket vizsgál. Ezért ez a tanulmány más volt, mint a hagyományos vonzerőkutatás, mert az emberek tényleges cselekedeteire összpontosított – nem a preferenciáikra, amelyek a társadalmi tényezőktől függően változnak.
Sean Prall egészen Namíbiáig utazott, ahol egy félnomád életmódot folytató, mezőgazdasággal és pásztorkodással foglalkozó népcsoportot kezdett vizsgálni. Talán furcsa, de nekik is megvoltak a speciális randevúzási szokásaik, amik izgalmas alapot jelentettek a kutatáshoz.
„Nagyszerű alanynak bizonyult a választott népcsoport, mert mindenki ismert mindenkit és legtöbben a lakosságon belül randevúztak és házasodtak össze” – mondta Prall.
Létrehozták a becsült társértéket
Prall a kutatása során először interjút készített a helyiekkel, és azt vizsgálta, mennyire tartják kívánatosnak az emberek egymást. Tudni szerette volna, kik azok, akik kifejezetten vonzónak számítanak, és kik azok, akikért nem igazán rajonganak a többiek. A kapott információkat számszerűsítette és egy úgynevezett becsült társértéket hozott létre minden egyes lakos számára.
Ez a mérőszám azt hivatott megmutatni, hogy az emberek mennyire vágynak az adott személyre, mennyire szeretnék, hogy kapcsolatban álljanak vele. Emellett a csapat a már meglévő kapcsolati állapotokat is elemezte, az eredményeket pedig összevetette a társértékekkel.
A párkapcsolatok kialakulását, a házasságok minőségét, a szülői nevelési szokásokat, a gyermekgondozást, és a problémás élethelyzeteket, pl. az élelmiszer-ellátás bizonytalanságát is vizsgálták a kutatásra szánt 5 év alatt.
A hasonló hasonlót vonz és ennek jó oka van
A kapott adatok rámutattak, hogy a hasonló eredményekkel, azaz hasonló, vagy megegyező társértékkel rendelkező emberek nagyobb valószínűséggel lépnek kapcsolatba egymással. Emellett nagyobb eséllyel élvezték a szerelem nyújtotta előnyöket, a pozitív párkapcsolati eredményeket, mint azok, akik eltérő társértékkel bírtak.
„Az eredmény azért volt érdekes, mert a kutatás az emberek cselekedeteire összepontosított. A nyugati társadalmakban sokszor túl könnyen mondjuk azt, hogy szeretünk valakit, akit kívánatosnak tartunk. De ezt a tényt nagyon erősen befolyásolják a társadalmi normák” – mondta Prall a közleményében.
Valójában nagyon úgy néz ki, hogy ha lehántjuk ezeket a külső rétegeket, akkor kiderül, hogy az emberek sok ezer éve ugyanúgy működnek. A hasonló a hasonlót vonzza, a túlzott különbözőségből pedig csak problémák fakadnak. Ez pedig nem csupán a belső tulajdonságainkra, értékrendünkre és nézőpontjainkra vonatkozik, hanem a külsőnkre, a vonzerőnkre egyaránt áll.
Kövesd a Bien.hu cikkeit a Google Hírek-ben is!
Még nem szólt hozzá senki. Legyél te az első!