Az elhagyatottság még a felnőttkorban is hatással van az emberekre, különösen akkor, ha a fejlődés döntő fontosságú éveiben történt. Az alábbiak jellegzetesen gyakrabban fordulnak elő az olyan fiatal lányoknál és nőknél, akiket elhagyott az apjuk:
🎥 A legerősebb csillagjegy párosok, akik tökéletes házastársak lesznek
1/6 Csökkent önbecsülés vagy önérzet
Ha fejlődés kritikus évei alatt nem kapják meg a gondozó(k) támogatását és bátorítását, a serdülők nehezen tudnak egészséges önbecsülést és erős én-érzetet kialakítani. Semmi sem üzeni jobban egy kisgyermeknek, hogy nem szerethető, mint az, hogy a szülő önként elhagyja.
2/6 Hipervigilancia
Amikor egy gyermeknek a saját érzelmi támaszrendszerének kell lennie, például amikor fiatal korában elhagyja őt a gondozója, gyakran irracionális félelmek és szorongások alakulnak ki nála. Ezek a nők később gyakran számolnak be arról, hogy erősen félnek attól, hogy valami rossz történik, mindig idegesek vagy feszültek. Az, hogy egy gondozó elhagyja őket, hosszú távon destabilizálhatja a biztonságérzetüket.
A félelmek kétségbeesésként jelentkezhetnek a kapcsolatokban, például ragaszkodó vagy rászoruló viselkedésként. Ezek a fiatal nők az elhagyatottságtól való félelmüket abban mutatják ki, hogy nagyon magukra veszik, ha a barátaiknak más érdeklődési körük is van, ha egy szerelmük nem viszonozza a szeretetüket, vagy ha nem hívják meg őket társasági összejövetelekre. A későbbi években az elhagyástól való félelem úgy jelentkezhet, hogy a kilépés nehézsége miatt egy egészségtelen kapcsolatban is benne maradnak, de az is előfordul, hogy éppen az ellenkező hatást váltja ki a félelem, és inkább bele sem mernek kezdeni egy kapcsolatba.