Sok páros fogad örökbe rövidebb-hosszabb idő után egy kiskutyát, ezzel mintegy helyettesítve a túl korai gyermekáldást. Persze egy kölyökkutya még mindig jóval kisebb felelősség, mint egy gyermek, de nem szabad alábecsülnötök ezt a kihívást sem. Ti vajon készen álltok egy kutya örökbefogadására?
Helyhez köt benneteket
Először is fontos letisztáznunk, hogy egy kutya éppúgy helyhez köt benneteket, mint egy gyermek. Sajnos sokan úgy vesznek maguk mellé kutyát, hogy amíg ráérnek, addig foglalkoznak vele, aztán ha jön egy kihívás a karrierben, vagy felvetődik a külföldre költözés lehetősége, akkor elajándékozzák, másokra bízzák az ebet.
Ennek általában az a vége, hogy a kutya láncra kötve, vagy éppen a menhelyen köt ki. Ezt a luxust viszont jó érzéssel nem engedhetitek meg magatoknak, már az örökbefogadás előtt tisztáznotok kell, hogy a kutya mindenhova veletek tart majd.
Természetesen nem arról van szó, hogy ne mehetnétek évente egyszer kettesben nyaralni, de nem hagyhatjátok figyelmen kívül, hogy egy kutya hosszú évekig behatárolja majd a lehetőségeiteket.
Át kell gondolnotok a napirendeteket
Tévhit, hogy a kertben tartott kutyák kevesebb figyelmet igényelnek, de az tény, hogy a városi lakásokban nevelgetett ebek esetében szigorúbb napirendhez kell alkalmazkodnotok.
Ha egész nap érik ingerek a kedvenceteket, tud szaladgálni, szaglászni, nézelődni, akkor nem éli meg tragédiaként, ha alkalmanként elmarad a séta. Egy lakásban tartott kutyus esetében azonban messze nem csak a szobatisztaság miatt lényeges a rendszeres kimozdulás: neki ez a nap fénypontja és létfontosságú is számára.
Úgyhogy nincs hétvége, rossz idő, vagy influenza – ha kutyátok van, meg kell oldanotok a sétát (lakás esetében naponta legalább kétszer, háromszor). Márpedig ez fejtörést okozhat túlóra esetén, illetve akkor, ha beülnétek a barátokkal valahova munka után – nektek ehelyett gyakran haza kell majd mennetek az eb érdekében.
Vajon stabil a kapcsolatotok?
Ha nem, az a kutya örökbefogadásával garantáltan kiderül, ám amikor már nálatok van az eb, azt nem igazán tudjátok visszaküldeni (bár egyes tenyésztők néha ezt is vállalják).
És ne hidd, hogy ilyenkor csupán az említett nehézségek, a vállalt anyagi terhek és a kölyökkel járó problémák (pl. szeparációs szorongás, rágcsálás stb.) teremthetnek köztetek feszült helyzetet. Az is sok vitát tartogathat, ha nem értetek egyet a nevelési elveket illetően, vagy úgy tűnik, az állat egyáltalán nem reagál a fegyelmezésetekre.
Egy kutya gondozására, nevelésére éppúgy fel kell készülni, mint egy gyerekére – nem csak elvben, hanem elméletben egyaránt (a szakkönyvek már a kiválasztásnál is sokat segítenek). Szóval, ha még egymást is alig ismeritek, és sok mindenben nem értetek egyet, akkor jó eséllyel egyáltalán nem való nektek a kutya.
A kutya nem prototípus
Tudnod kell, hogy egy kutyára nem tekinthetsz prototípusként. Jó próba lehet a gyerkőc érkezése előtt, feloldhat bizonyos mértékű feszültséget bennetek, ha könnyen együtt tudtok működni, és a kutya is jól idomult hozzátok, az életviteletekhez.
Azonban egy gyerek mégiscsak összehasonlíthatatlan a kutyával! Nem csupán a rá fordítandó idő végett, hanem a nehézségek miatt is egészen más feladat vár rátok a családalapítás során.
Emellett fontos: a kutya nem árt a gyermeknek, hanem használ, feltéve, hogy összhangban él veletek. Ha bármilyen szinten felvetődött bennetek, hogy a csemete érkezésével már sokan lesztek a lakásban, akkor inkább még most mondjatok nemet a kutyavállalásra.
Mi lesz, ha mégse megy?
Átgondoltátok a B-terveket is? Mi lesz, ha egyáltalán nem tudjátok fegyelmezni az állatot? Megváltok tőle, vagy inkább elviszitek szakértőhöz? Mit fogtok tenni akkor, ha megnő, és nem lesz elég nagy a lakásotok? Elpasszoljátok, vagy inkább költöztök?
És ha a legrosszabb történik a kapcsolatotokkal: ki gondoskodik róla a szakítás után? Sajnos az ilyen és ehhez hasonló nehéz kérdéseket is át kell gondolnotok még jóval azelőtt, hogy egyáltalán kitalálnátok, esetetekben milyen fajta kutya jöhet szóba.
Bár nehéz ellenállni az okos, barna gombszemeknek, egy kölyök nem mindig marad édes, gyámoltalan és aprócska. Néha feszegeti majd a határait, kárt okoz, betegeskedik, sírdogál. Persze tökéletesen kiegészítheti a kapcsolatotokat, de csak akkor, ha emberszámba veszitek, és sok mindenről lemondotok az érdekében.
