László Ervin 1932-ben született Budapesten, majd családjával az Amerikai Egyesült Államokba költözött. Zenei csodagyerek volt, zongoraművészként kezdte pályáját, és bejárta a világot. Később egy betegsége folytán karrierje félbeszakadt, és filozófus lett. 1999-ben szerepelt a Világokon át című televíziós ismeretterjesztő sorozatban. Kozmikus kapcsolatok (Magyar Könyvklub, 1996) című könyvéből idézünk.
4/4 Folytonosság
Először is a másokkal és a világegyetem többi részével összekötő finom kapcsolataink azzal vigasztalhatnak bennünket, hogy létezésünk nem múló valami, hanem része egy folyamatnak, amely átfogja egész életünk összes élményét, és beépíti őket saját kibontakozásának elemeiként.
Másodszor pedig tudatunk és agyunk kozmikus táncának felismerése erősebb biztonságérzetet nyújthat, de egyben nagyobb felelősségérzetre is késztethet. Ez azért van így, mert ha a tánc valódi, akkor gondolataink és érzéseink nemcsak ránk tartoznak. Akár tudjuk, akár nem, gondolkodásunk és érzéseink hatnak embertársainkra, túl a nekik mondott szavainkon és a velük szemben tanúsított viselkedésünkön, annál az egyszerű oknál fogva, hogy együtt gondolkodunk és érzünk velük.
Ez a befolyás lehet igen hatékony és igen valódi: amint azt a lélekgyógyászok nagyon jól ismerik, a tudatazonosulást átélt személy nemcsak emlékszik a másik személyre és annak élményeire, hanem ténylegesen azzá a személlyé válik, tapasztalja fizikai létezését, befogadja vizuális és más érzékszervi észleléseit, valamint átéli érzéseit. Még kevésbé teljes tudati azonosulás esetén is meglepő lehet a hatás azáltal, hogy a benyomás kitörölhetetlenül belevésődik a tudatba, és finoman befolyásolja az érzékelő személy gondolkodását és érzéseit további élete során.
Kapcsolódó cikk a hirdetés után a következő oldalon, lapozz!