Nem kérdés, hogy introvertált személyiséggel sokkal könnyebben viselhető el a karantén és a világjárvány okozta korlátozások, mint extrovertáltként. De ez egyáltalán nem ilyen egyszerű – valójában az, hogy ki mennyire bírja jól a jelenlegi helyzetet, nem azon múlik, hogy mennyire introvertált vagy extrovertált valójában, hanem valószínűleg attól, hogy mennyire képes az új helyzetet kihívásként és lehetőségként kezelni ahelyett, hogy büntetésként élné meg.
A Psychology Today szaklap szerint az Egyesült Államokbeli Seattle lakói sokkal jobban bírják a karantént, mint a többi nagyváros: a „Seattle Freeze”-nek, vagyis seattle-i lefagyásnak nevezett jelenség azt takarja, hogy a város lakói sokkal kevésbé szegik meg a szabályokat, nem járkálnak ki, csak ha nagyon muszáj, és képesek betartani a korlátozásokat. A lakók úgy gondolják, hogy ez annak köszönhető, hogy egyébként sem túl szociális emberek, nem szomszédolnak, nem járnak el különösebben, így az introvertáltságuk most előnyt jelent.
Bár a koronavírus-karantén még túl új helyzet, és nem tart olyan régóta, hogy kutatni lehessen, egy 2019-es kísérlet, amelyet a Virginiai Egyetem kutatói végeztek, segíthet megérteni, mi segít a karanténban élőkön, és ki viselheti jobban az új helyzetet. A szakértők azt kutatták, milyen személyiségi tényezők jósolják meg a pszichológiai szempontból gazdag életet.
A kutatók szerint bebizonyosodott, hogy az extrovertáltak valóban több olyan pontot szereztek, amelyek a boldogságot jelölik, csakhogy az úgynevezett ötfaktoros modellben felsorolt más személyiségtípusok is elmondhatják magukról ugyanezt.
A Big Five a személyiségpszichológia egyik legfontosabb személyiségmodellje. Az elméletcsoportnak a lényege, hogy a különböző személyiségjellemzők faktoranalitikus rendezése szerint öt faktorcsoportba sorolhatóak. A Big Five öt személyiségvonása: Extraverzió, Barátságosság, Lelkiismeretesség, Érzelmi stabilitás, Kultúra/Intellektus.
A boldogságszintje az extrovertáltak mellett magas volt még a barátságosság és a lelkiismeretesség esetében is. Ahhoz azonban, hogy valaki boldognak érezze magát, kellett a pénzügyi stabilitás, a megfelelő mennyiségű és minőségű étel és alvás.
A boldogságot azonban el lehet különíteni attól, ha valaki úgy gondolja, hogy jelentőségteljes életet él, a kettő ugyanis nem ugyanaz. Bár az extrovertáltság, vagyis az extraverzió ehhez is köthető, sokkal kevésbé, mint a boldogságérzethez. Valójában a pszichológiai szempontból jelentőségteljes élethez sokkal inkább az kell, hogy a mindennapi élményeket olyan új dolgokkal is kibővítsük, amelyektől kikerülünk a komfortzónánkból, és amelyekből tanulhatunk is. Vannak olyan személyiséggel rendelkező emberek, akik ezt a mindennapokban is alkalmazzák, és ha új kihívással kerülnek szembe, azt nem stresszként, hanem tanulási lehetőségként fogják fel. ezek a kihívások pedig nemcsak abban segítenek, hogy valaki könnyebben átlendüljön a nehézségeken, hanem abban is, hogy egy másik nézőpontból láthassa a világot.
A pszichológiai szempontból jelentőségteljes életet élő emberek nem a jelenlegi boldogságukat tartják szem előtt, hanem sokkal inkább azt, hogy összességében, hosszú távon milyen életet élnek.
Ez az, ami leginkább megkülönbözteti őket azoktól, akik könnyen érzik magukat boldognak a jelenben. Ráadásul ez az, ami egy ilyen válsághelyzetben, mint egy világjárvány, a legtöbbet segíthet az embernek: ha valaki a pszichológiai szempontból jelentőségteljes életet éli, akkor könnyebben átlendül a nehézségeken, hiszen tanulási lehetőségként fogja fel őket, és képes alkalmazkodni. Inkább ezen múlik tehát, hogy valaki hogyan bírja a karantént: milyen lehetőségeket lát meg az új helyzetben, ahelyett, hogy azt figyeli, miben fogja vissza.