Minden anyuka úgy képzeli el, hogy miután megszületett a kisbabája, és berendezkedtek otthon, végre a család is találkozhat a legkisebb taggal. Azonban a koronavírus mindent átírt; és vannak, akik ezt kevésbé tudják megérteni. Így történt ez Krisztina esetében is.
Ennek már több, mint 2 hónapja, de sajnos azóta sem találkoztunk azokkal, akikkel egy covid-mentes időszakban vendégül láttunk volna. Nem jöttek a barátok, nem jöttek az unokatestvérek. A szülők (és Heni is) csak egy-egy alkalommal tudtak meglátogatni minket, maszkban, egy séta során a szabadban.
Nehéz helyzet ez, mert egyébként én sem gondoltam volna, hogy így viszonyulok ehhez, de amikor látom a számokat, és hallom a rémhíreket, miszerint már csecsemők is elkapták a vírust, még jobban bekapcsolnak az anyai ösztöneim.
Tudom, hogy ha egyszer túlleszünk ezen, és a fiam végre találkozhat a családjával, mindenki elhalmozza majd a szeretetével. Bízom benne, hogy addig is megértőek lesznek azok, akiknek most várniuk kell.
Nehéz, de vigyázni kell mindenkinek
És azoknak, akik nem értik meg, miért kell ilyen szigorúan állni a helyzethez, őszintén kívánom, hogy sose kelljen ilyen helyzetbe kerülniük, és meghozniuk azokat a kompromisszumokat, amiket nekünk. Mert nagyon nehéz, hogy nem oszthatjuk meg az örömünket azokkal, akikkel a legjobban szeretnénk.
Tudom, hogy még nehezebb lenne azzal a tudattal élni, hogy a mi óvatlanságunkból lett beteg a babánk – vagy akár egyikőnk.
Szomorú vagyok, hogy a legjobb barátaim, akik egész életemben ott voltak mellettem, csak fotóról látják a gyermekünket. Ugyanakkor hálás vagyok mindenkinek, aki a megértésével biztosít arról, hogy ez csak átmeneti. Hogy ők is ugyanezt tennék, mert egy csecsemőre még akkor is vigyázni kell, ha nincs világjárvány.
Ők azok, akik nekem is erőt adnak, hiszen nagyon nehéz, amikor a rokonok telefonon hívnak, és erősködnek, hogy ők egészségesek, és biztosan nem fertőznek meg minket. De most még nemet mondok, és ott vigyázok, ahol csak tudok. Remélem, hogy nyáron már ez csak egy rossz emlék lesz. És gondolatban ezerszer megköszönöm mindenkinek, aki megértő, és tudatja velem, hogy akkor sem maradunk egyedül, ha most egy kicsit mégis muszáj fizikailag egyedül lennünk.