A randiappok az elmúlt években jócskán lerövidítették a párkeresés mizériáját, és egy sor újabb problémát nyitottak meg az emberek előtt. Most már egy kattintással válogathatunk a felhozatalból, gyorsan szóba elegyedhetünk, és hamar kiszűrhetjük azokat, akik alapvetően nem szimpatikusak – csakhogy belekerültünk egy olyan ismerkedési kultúrába is, ahol sokak csak egyéjszakás kalandokat keresnek. De ami még ennél is érdekesebb: a legtöbbünk, kiderült, nem is csak ismerkedésre használja ezeket a programokat, sokkal inkább arra, hogy az egóját fényezze velük.
Mi másra is lehetne használni egy randiappot, mint arra, hogy megtaláld a következő kiszemeltedet, vagy egy olyan partnert, aki tetszik, és szívesen bonyolódnál vele hosszabb-rövidebb viszonyba? Az MTV News & MTV Insights kutatása szerint elég sok mindenre: kiderült, hogy a fiatal felnőttek nagy részét nem is az érdekli, hogy tényleg kapcsolatot találjanak a neten, hanem inkább az, hogy kinek tetszenek az online térben.
Az idei év októberében készült kutatás során a 18-29 évesek 61 százaléka vallott arról, hogy nem is társkeresésre használják a randiappokat, sokkal jobban érdekli őket az, hogy kinek tetszettek ők. Jobban hajtja őket a kíváncsiság, mint effektíve az, amire az appokat kitalálták: hogy ismerkedjenek, hogy párt találjanak maguknak. A kutatás arra enged következtetni, hogy ezek az appok gyakorlatilag egy nyilvános önigazoló platformmá váltak, ahol kevésbé a szerelem, mint inkább az ego dominál.
A helyzet nagyjából hasonló ahhoz, mint ahogyan a közösségi médiát, például az Instagramot használjuk. Ha feltöltünk egy szelfit, vagy egy rólunk előnyös képet, akkor a lájkok száma és a kommentek alapján azt érezhetjük, hogy népszerűek és szépek vagyunk, ez pedig egyértelműen jólesik az embernek.
Az olyan randiappokat, mint amilyen például a Tinder is, egyre többen használják hasonló célból.
Azt azért érdemes megjegyezni, hogy ezzel nem feltétlenül van probléma (hiszen mindannyian szeretjük érezni, hogy akarnak minket), és nem is zárja ki az ilyen viselkedés azt, hogy egyébként mellette valaki ismerkedni is akarjon. Lehet a kettőt együtt is csinálni: a válaszadók 42 százaléka az önigazolástól függetlenül is azt nyilatkozta, hogy hosszú távú, stabil kapcsolatot keres, 30 százalékuk pedig csak randizgatna, mindenféle elköteleződés nélkül. Ez a két szám már biztosan lefed legalább egy jó részt abból a 61 százalékból, akik azért járnak az appokra, hogy jól érezzék magukat a bőrükben.
Az Elite Daily-nek nyilatkozó párterápiás szakember, Rachel Zar szerint az emberek azért ezeken az appokon kereshetik az önbizalmuk alapját, mert könnyűnek és egyszerűen elérhetőnek tűnnek – csak le kell őket tölteni, és már mehet is a menet, mindenféle kötelezettség nélkül.
Ha bármi kényelmetlen volna bármelyik félnek, azonnal abba lehet hagyni a beszélgetést, és még hozzá sem kell szólni senkihez ahhoz, hogy az önbizalmunknak jólessen, ha valaki kívánatosnak lát minket.
Gondoljunk bele: anélkül, hogy el kellene hagynunk a házunkat, több tíz, több száz, több ezer olyan emberrel beszélgethetünk, akik felturbózhatják az önbecsülésünket. Sokan használják az ilyen appokat szakítás után, vagy akkor, ha valami miatt éppen rosszul érzik magukat a bőrükben. A rizikó csak az, ha ez marad az egyetlen önbizalomforrása valakinek – nincs semmi baj azzal, ha élvezzük a figyelmet, de tudni kell elvonatkoztatni is az applikációkban véleményt nyilvánító férfiaktól.
