Ha csak egy kicsit is jártas vagy az egészséges étkezés témakörében, olvashattad már, hogy mennyire egészségtelen túl sok szénhidrátot enni. Persze ezek között akadnak „jó” és „rossz” szénhidrátok, de tény, hogy ha nem vagyunk otthon a témában, általában az utóbbiból eszünk többet.
Ilyen a fehér cukor (és ezzel együtt a legtöbb édesség, cukros italok), a fehér lisztből készült finomságok, mint például a fehér kenyér és az egyéb péksütemények, valamint a fehér rizs és a tészta is. Bár úgy vélik, a napi táplálkozásunk körülbelül 55%-ának kellene állnia szénhidrátból. Ennek is leginkább teljes kiőrlésű gabonából, hüvelyesekből és zöldségekből kéne összetevődnie.
Persze ezt-azt én is tudtam erről, és bár próbáltam néhány dolgot lecserélni az étkezésemben …
…volt egy dolog, amiről nem tudtam lemondani. Ez pedig nem más, mint a tészta, amit konkrétan minden egyes nap meg tudtam volna enni.
Egészen ősz közepéig ez egyébként gyakran került az asztalra (sajnos pont vacsorára), ugyanis az otthonomhoz közel volt egy tésztázó, ahonnan isteni kajákat lehetett rendelni. Imádtam, és mindig azt mondogattam magamnak, hogy olcsóbb, mint megvenni az alapanyagokat valami máshoz, és elpazarolni egy-másfél órát esténként főzésre.
Aztán valamikor ősz környékén az étterem határozatlan ideig bezárt. Mivel kisebb városban élek, így nem volt lehetőség keresni egy másik tésztázót. Bár a legtöbb étkezdében volt lehetőség a klasszikusok közül rendelni (spagetti, carbonara), ezek elég hamar unalmassá válnak.
Kevesebb tészta, kisebb súly
Így alakult hát, hogy egyik napról a másikra jelentősen lecsökkent a tésztafogyasztásom. Nem állítom, hogy onnantól kezdve sosem ettem, hiszen én is főztem időnként, de jóval ritkábban, és volt, hogy inkább teljes kiőrlésűből készítettem el a vacsorát.
A történet szempontjából fontos megemlítenem, hogy rövidesen ismét szigorítani kezdtek az országban a koronavírus miatt. Egyre többet ültem otthon, munka miatt sem kellett kimozdulni, és egy kicsit lankadt a sportolás iránti lelkesedésem. Korábban legalább heti 2-3 alkalommal tornáztam egyet, de az őszi-téli szezonban ez teljesen abbamaradt – sajnos.
Ennek ellenére viszont meglepve tapasztaltam, hogy amikor ráálltam a mérlegre január elején, az 3 kilóval kevesebbet mutatott!
Pedig kevesebbet tornáztam, ugyanúgy ettem csokit; az egyetlen, ami megváltozott, az a tésztafogyasztás, ami ekkorra már jóval ritkábbá vált az életemben.
Persze ahogy írtam is a cikk elején, ez nem a véletlen műve, hiszen a „rossz” szénhidrátok gyakori fogyasztása könnyedén okoz súlygyarapodást, és rosszabb közérzetet is. Míg ha ezt megpróbáljuk elhagyni vagy kiváltani, a súlyunk pozitív irányba változhat, ráadásul az ebéd utáni kajakómának is búcsút inthetünk.
Nekem ez a pozitív változás adott még egy kis löketet, hogy minden alkalommal teljes kiőrlésűre cseréljem a tésztát, és megpróbáljak kevesebb fehér kenyeret, zsemlét enni. Aztán persze remélem, hogy ezek az átalakítások a mozgás iránt is jobban meghozzák a kedvem a tavasz közeledtével.
A változáshoz viszont türelem kell, úgyhogy ha te is szeretnéd elhagyni végre a tésztát, és fogyni akarsz egy kicsit, tudatosítsd magadban, hogy ez nem fog szemmel láthatóvá válni alig néhány nap alatt. A kitartás viszont fontos, és hosszú távon biztosan meglesz az eredménye!