2. Egyszerűn csak ne gondolj rá!
Idézzük fel magunkban, milyen is az, amikor a fejünkbe ragad egy gondolat, egy dallam, bármi, ami csak úgy oda került és nem távozott. Segített volna, ha azt mondja valaki, hogy ne gondoljunk rá és akkor eltűnik? Valószínűleg nem.
A szorongás is gondoltvezérelt. Belső kényszer, hogy féljünk valamitől, ami nem jelent ugyan valós veszélyt, mégis elindul bennünk egy védekező mechanizmus.
A veszély sosem következik be, de a tőle való félelem, a készenléti állapot mégis megmarad, ezért szorongunk. Ugyan hogyan lehetne nem gondolni erre a feszítő belső érzésre? Ha olyan egyszerű lenne, valószínűleg már magunktól rájöttünk volna, hogy ez a megoldás. Az ilyenfajta biztatás kicsit azt sugallja, hogy nem olyan bonyolult a helyzet, ezért ha nem tud magán segíteni valaki, akkor az az ő gyengesége.
Ehelyett inkább beszélgessünk a szorongást kiváltó tényezőről, például, ha egy ismerősünk fél a repüléstől és ez váltja ki erős szorongását, akkor „ne gondolj rá” helyett többet segít a támogató attitűd. „Tudom, hogy nem rajongsz a repülésért, de máskor is utaztál így és gond nélkül leküzdötted a félelmed. Biztosan most is képes leszel rá.” Sokkal inkább azt sugallja, hogy értjük, miben van benne a másik, támogatjuk és képesnek tartjuk arra, hogy megküzdjön a problémával. Már maga ez a hozzáállás rengeteget segít, hogy a szorongó barátad jobban érezze magát. Olvass még a témában
