Véleménycikk: Schuszter Borka
Egész életemben azt láttam, hogy a szüleim, nagyszüleim dolgoznak, mert mindig van mit csinálni, és ha véletlenül éppen nincs mit csinálni, akkor keresnek valamit, amit csinálhatnak.
Ahogyan nagyon sok hasonló családban, nálunk is az volt a sokszor hangoztatott elv: majd pihenünk, ha meghalunk. Sőt, a még 70, 80, de gyakran 90 felett is fizikai munkát végző idősekről is úgy tartották: az tartja életben őket, hogy dolgozhatnak.
És bár a mai napig hiszem, hogy az, ha vannak a mindennapjainkban célok, ha hasznosnak, aktívnak érezzük magunkat, az valóban segít az életkedv megőrzésében, ma már nem gondolom, hogy romantizálni kellene, ha valaki ilyen idősen is rá van kényszerítve arra, hogy komoly fizikai munkát végezzen, mert mondjuk nem engedhet meg magának mást. Olvass még a témában
Ezt hozza 2026. szeptember 30. a numerológia szerint – rend és biztonság
Az állásinterjún törvénytelen dolgot kérdeztek tőlem – ezt válaszoltam rá
Mióta kiléptem a mókuskerékből, elhűlve nézem, ahogy a barátnőim épp kiégnek benne
Kipróbáltam, mi történik, ha úgy sétálok, mint a férfiak – meglepő eredményre jutottam
Ettől függetlenül ezt a munkamorált, amit egész gyerekkoromban láttam, nyilván internalizáltam én is.
Nem állítom, hogy soha nem segített. Sőt. Ma is hálás vagyok azért, hogy ha jön egy húzósabb időszak, egy nehezebb feladat vagy olyan helyzet, amikor egyszerűen össze kell szedni magam és végig kell csinálni, akkor tudom, hogy képes leszek rá. Tudok dolgozni akkor is, amikor nincs kedvem. Tudok kitartó lenni. Tudok még egy lapáttal rátenni akkor is, amikor már fáradt vagyok.
De ma már ezt csak kivételesen indokolt helyzetben teszem. Vagy legalábbis megpróbálom arra korlátozni. A kivételes terhelhetőségnek ugyanis van egy árnyoldala is: sosem tudom, mikor kell leállnom.
A pihenést ugyanis sokáig nem szükségletként kezeltem, hanem jutalomként
Előbb legyen kész a munka. Előbb válaszoljak minden e-mailre. Előbb legyen rend. Előbb intézzek el mindent. Előbb legyek „elég produktív”, és akkor talán megengedhetem magamnak, hogy leüljek, filmet nézzek, olvassak vagy egyszerűen csak ne csináljak semmit.
Csakhogy a teendők listája igazából soha nem ér véget. Mindig jöhet még egy e-mail, még egy telefon, még egy cikk, még egy mosás, és ha minden megvan, ott vannak a régóta húzódó feladatok: át kéne válogatni a gyerek ruháit, le kéne mosni végre az ablakot, és egyébként mikor fertőtlenítettem utoljára a mosógép adagolóját? Ha arról van szó, hogy van-e még valami teendő, találni mindig lehet valamit.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
