Nem vagyok az a fajta, aki túlaggódja a higiéniát, mert azt tapasztaltam, hogy ezzel sokkal többet ártunk, mint használunk.
Legjobban akkor bizonyosodtam meg arról, hogy a higiénia csupán megszokás kérdése, amikor egy meglehetősen szegény, ám sűrűn lakott országban jártam. Egy olyan helyen, ahol óva intettek minket attól, hogy csapvizet igyunk, vagy jégkockát kérjünk az italunkba. Minden előírást betartottunk, ám ennek ellenére is alig szállt le a repülőnk, már rohantunk az illemhelyiségbe.
Néhány nap kellemetlenség után viszont kellően akklimatizálódtunk és lassan már az utcán is mertünk étkezni, ami addig elképzelhetetlen volt. Az, hogy az ÁNTSZ bezárhatott volna minden árust, boltot az országban, enyhe kifejezés. Az emberek mégis éltek és virultak, nemhogy a csapvízből ittak gond nélkül, nagyjából bárhonnan kénytelenek voltak pótolni a folyadékot. Biztos, hogy ez nem a legegészségesebb módja az életnek és számos kockázatot rejt magában, de ha nincs más választás, akkor nincs más választás.
Úgyhogy ezek után sokkal kevésbé aggódtam itthon a fertőtlenítést tekintve, száműztem minden erős vegyszert már jóval azelőtt, hogy anya lettem. Amikor pedig megérkezett a kislányunk, még tudatosabban kerültem a mérgező anyagokat és az ő környezetét sem próbáltam 99,9%-ban baktériummentessé tenni.
Képeken a láthatatlan valóság
Tehát, nem gondolom, hogy túlaggódnám a kérdést, de azért amikor megláttam ezeket a képeket, én is jóval általánosabb dolognak vélem, hogy lehajtsuk az ülőkét, mielőtt lehúzzuk a WC-t.
Egy 2000 felnőtt körében végzett felmérés szerint az Egyesült Királyságban a megkérdezettek 55%-a nem tartja fontosnak ezt a rutint, holott 72% azt állítja magáról, hogy jobban összpontosít a higiéniára a pandémia nyomában, mint bármikor korábban.
A Harpic megbízásából készült kutatásban azonban megvizsgálták a szakértők, mit is tartalmaz a WC-nk. Kiderült, hogy még többszöri, tisztavizes öblítés után is szennyezett potenciálisan káros baktériumokkal és kórokozókkal. Ahhoz, hogy ezt bebizonyítsák és jobban láthatóvá tegyék, a kutatók lassított felvételeket készítettek egy speciális kamerával.
Így rögzíteni tudták az aeroszolokat, tehát a levegőben szálló cseppeket, baktériumokat, amiknek a nyoma nagyszerűen követhetővé vált. A képekből kiderül, hogy a WC-öblítésből származó cseppek nem csak a közeli felületekre jutnak el, így adott esetben a fogkefénkre, törölközőnkre, hanem még a mellékhelyiséget használó emberek arcára is.
De miért nem zárjuk le automatikusan a csésze fedelét?
A válaszadók 47%-a azt mondta, hogy eddig eszébe sem jutott, hogy ennyi egészségügyi kockázatot rejt magában az illemhelyiség használata, míg 15% úgy nyilatkozott, hogy egyszerűen elfelejti ezt a rutint. Azonban, miután a kutatók mindenkinek megmutatták a képeket, máris változott a vélemény: 95% mondta, hogy ezután garantáltan lehajtja majd a fedőt, mielőtt leöblítené a WC-t.
Még rosszabb a helyzet a piszoárok esetében
Egy korábbi kutatás már felhívta a figyelmet az öblítés veszélyeire. A Physics of Fluids folyóiratban megjelent jelentés hasonló eredményt tárt fel a piszoárt használó férfiak esetében. A szimulációk szerint a piszoár öblítése sokkal rosszabb tud lenni, mint a hagyományos WC-k lehúzása, ráadásul az aeroszolok az idő töredéke alatt jutnak el a használókhoz.
A tanulmány szerzője szerint az öblítés során a részecskék külső szétterülést mutatnak és több mint 57%-uk távozik a piszoárból. A normál WC-ből származó permet magasabbra ér, de több időbe telik, amíg eltalálja az embert. A modell szerint egyébként a cseppek kb. 1 percig maradnak a levegőben, majd lesüllyednek, és közegtől függően elpusztulnak, vagy szaporodásnak indulnak.