Gyűjtő és felhalmozó között óriási különbség van: míg előbbi módszeresen szedi össze kollekciója darabjait, utóbbi pusztán raktározza mindazt, amitől képtelen megválni. És ez nem csak rossz szokás, hanem rendellenesség.
Rendetlenség egyetlen ok miatt alakul ki az otthonunkban: túl sok holmink van, amelyeket már nem tudunk kordában tartani. Ha képesek vagyunk átlátni és rendben tartani az összes dolgunkat, akkor rendet tudunk tartani. Ehhez időnként szelektálni kell, illetve az új holmik beszerzésének mértéke is normál határon belül kell, hogy maradjon. Nem mindenkinél ilyen egyértelmű mindez. A felnőttek 2-6 százaléka felhalmozási zavarral küzd. Ez a viselkedési forma már gyerekkorban is megjelenhet, nagyobb arányban érinti a férfiakat – bár több nő kér szakértő segítséget, hogy megszabaduljon mániájától – az idősebbek körében pedig fokozottan kialakulhat.
Különbség gyűjtők és felhalmozók között
A felhalmozó képtelen elengedni a tárgyait, legyenek azok újak vagy ezerévesek, valamiért mindenéhez ragaszkodik. Egy gyűjtő is kötődhet érzelmileg a gyűjteménye darabjaihoz, de a halmozóval szemben nem véletlenszerűen szedi össze a tárgyait, hanem gondos utánajárás és válogatás után választja ki a számára kedves és értéket képviselő holmit.
A gyűjtőnél van egyfajta motiváció és szándék, illetve gondosan rendben is tartja a gyűjteményét, a felhalmozó viszont minden kacathoz kötődik és képtelen szelektálni. Soha nem tudja megkülönböztetni, hogy egy tárgy szemét vagy kincs.
A halmozó magához a rendetlenséghez is ragaszkodik, amely idővel már veszélyt is jelenthet rá, károsíthatja az egészségét. Kóros esetekben halomban állhat a lakásában a lejárt szavatosságú élelmiszer, a hulladék, nincs hova leülni vagy lefeküdni, mert mindenhová pakolt valamit, vagy épp a fürdőkád és a sütő, a hűtő szolgál tárlóként. Ilyen környezetet lehetetlenség tisztán tartani és normálisan funkcionálni benne, így idővel a benne élő egész személyisége megváltozik: zárkózottá válik, nem tart fent kapcsolatokat, nem látja el a feladatait.
Látható, hogy egészen komoly szintet is elérhet ez az állapot, ezért érdemes odafigyelni a jelekre, amelyek arra utalhatnak, hogy felhalmozási zavarral küzdünk.
Nézzük a felhalmozás leggyakoribb jelei:
- A tárgyak értékétől és állapotától függetlenül ragaszkodunk hozzájuk, képtelene vagyunk elengedni őket.
- Vágyat érzünk, hogy minden eszközt és tárgyat „megmentsünk”, még ha azok használhatatlanok is vagy végleg elromlottak. A gondolat, hogy kidobjuk őket, szorongást okoz.
- A tárgyak elengedésére való képtelenség negatívan befolyásolja az életteret és az életkörülményeket. Minden bútor és helység tárolóvá válik és elveszti valódi funkcióját.
- Az élet számos területén – szociális, szakmai -rosszabbul funkcionálunk, romolhat egészségi állapotunk.
- Megromlott állapotunk nem tudható be semmilyen fizikai és/vagy mentális betegségnek.
- A felhalmozás nem rögeszmés, kényszeres zavarokból, depresszióból vagy bármiféle pszichés betegségből ered, tehát önmagában van jelen.
Természetesen mondani sem kell, hogy a fentieket tapasztalva érdemes mielőbb szakember segítségét kérni, hogy megszabaduljunk az életünket tönkre tevő halmozási kényszerünktől.