Az elmúlt években, évtizedekben alapvetően megváltoztak a munkakörülményeink: más formában, más helyen és más időbeosztásban dolgozunk, mint korábban. 2018-ban már az amerikaiak 30%-a számolt be arról, hogy hétvégén és a szabadságán is dolgozott – de miért olyan káros ez?
Az idei év tovább kedvezett azoknak, akik eddig is otthonról dolgoztak, de alaposan megugrott azon munkavállalók száma, akik a négy fal közé kényszerültek. Ez egyúttal azzal jár, hogy még jobban leszűkült a tér a pihenés-szabadság, valamint a munkaidő között. A globális válság pedig tovább rontja a helyzetet, hiszen a munkavállalók sok esetben kifejezetten szerencsésnek érezhetik magukat, hogy egyáltalán dolgozhatnak – ráadásul otthonról.
A Harvard Business Review portálon megjelent publikáció alapján egyébként számos előnye van az otthoni munkavégzésnek. Például az, hogy az ilyen formában kapott rugalmasságnak köszönhetően az emberek képesek összehangolni a saját életüket a maximális munkatermelékenységgel. Az, hogy maguk állíthatják fel az ütemtervüket, motiváltabbá, eredményesebbé teszi a munkavállalókat, legalábbis ez derült ki a korábbi felmérésekből. A HBR viszont saját kutatásaiban sokszor ennek éppen az ellenkezőjét tapasztalja.
Csökken a belső motiváció
A Harvard Business Review által készült tanulmányból kiderült, hogy az otthoni munkavégzés során – kiemelten akkor, ha a feladatok belecsúsznak a hétvégékbe, valamint a szabadságokba – nagymértékben csökken a belső motiváció. Az ilyen formában történő munkavégzés aláássa az emberek lelkesedését, azt veszi el tőlük, amitől érdekesnek, élvezetesnek találják a feladataikat.
A belső motiváció elvesztésével konfliktus adódik a személyes és a szakmai célok elérése között. Ezzel pedig automatikusan kevésbé lesz élvezetes a munkavégzés. A tanulmányban csaknem 1300 amerikai alkalmazottat kérdeztek meg a munkavégzési szokásaikat illetően, és kiderítették, hogy helyes a hipotézisük. Ráadásul nem csak a munkára, hanem a tanulásra is áll ugyanez. Egyik alkalommal ünnepnapon tanultak a diákok: amikor erre nem hívták fel a figyelmüket, átlagos válaszokat kaptak, ellenben amikor kiemelték, hogy valójában egy szabadnapon tanulnak, akkor a diákok kevésbé élvezetesnek találták a tananyagot, kevésbé voltak motiváltak a tanulásra.
Mi lehet a magyarázat?
A legtöbben a hétfőt gondoljuk a munkahét első napjának és pénteket az utolsónak, ezt valahogy beskatulyáztuk a feladatok elvégzésére. Ebből eredően, ha olyan időben vállalunk munkát, amit hivatalosan szabadidőnek tartunk, akkor konfliktusba kerülünk az elvárásaink, igényeink, valamint a valóságban elvégzésére váró feladataink között. Ennek eredménye az, hogy kevésbé értelmesnek és sokkal fárasztóbbnak találjuk a munkánkat, mint egyébként.
Mit tehetsz, ha mégis dolgoznod kell?
Sajnos sok olyan munka van, amit hétvégén, ünnepnapokon, vagy éppen a hivatalos szabadság alatt sem lehet teljesen hátrahagyni. Rengetegen vannak, akiknek emiatt nagyon nehéz hosszútávon is megőrizniük a motivációjukat. A HBR tagjai saját magukat is tesztelték a témát illetően, és azt vették észre, hogy ha nevet adnak a szabadidőben történő munkavégzésnek, tehát kimondják, hogy a szabadságuk alatt is dolgoznak, nem csak random módon az ölükbe kapják a laptopot, akkor azzal nem csökkent olyan drasztikus mértékben a belső motivációjuk.
A felmérés alapján segített az embereknek megtartaniuk a lelkesedésüket, amikor úgy gondolták, hogy a „a hétvégét egyfajta felzárkózásként, későbbi feladataik megkönnyítéseként használják fel”. Amikor fókuszáltak, hogy „a hétvége a kikapcsolódás, a szünet ideje”, akkor nehezebb dolguk volt. Ez természetesen nem egy hosszútávon is bevethető praktika, hiszen mindenkinek szüksége van a pihenésre. Abban az esetben viszont tökéletesen működik a motiváció megőrzésére, ha időszakosan a szabadságod alatt is dolgoznod kell.
Összességében a HBR dolgozói kijelentették, hogy a szabadidőn belül munka negatív hatással van a belső motivációra. Ezen kívül aláássa a munkával kapcsolatos célokat, ezért nagyon ártalmas lehet. Persze más tényezők is befolyásolják a belső motivációt, hiszen kívülről is érkeznek fontos benyomások, ilyen pl. a többletfizetés, vagy a család támogatása. Ugyanakkor tény, hogy belső motiváció nélkül a külső motiváció sokszor rövidtávon sem elegendő ahhoz, hogy az emberek elégedettek legyenek, és pozitívan álljanak a feladataik elé.