„Képzeld, már nem csinálok vacsorát” – mondta Dóri barátnőm, amikor utoljára meglátogattam. Nem értettem, mit akar ezzel mondani. „Hogyhogy nem csinálsz vacsorát? – kérdeztem.
Elmondása szerint először csak egy napot mert kipróbálni, hogy mi történik, ha nem főz, hanem csak valami gyors, de egészséges szendvicset vacsoráznak. Nos, természetesen nem dőlt össze a világ. A kísérlet egyre több napra nyúlt, hol vett valami főtt ételt hazafelé a munkából, hol egyszerűbb vacsorát dobott össze.
Először lelkiismeret-furdalása volt, mert emlékezett, hogy anyukája minden este főzött, de a főzés elhagyásával nyert idő olyan mértékben kárpótolja, hogy már nem érez bűntudatot.
„Azzal, hogy nem főzök, vagy csak valami egyszerűt dobok össze, minden este nyerek legalább egy órát. Egy órát, amit a gyerekekkel tölthetek. Ezelőtt mindig úgy éreztem, amíg a férjem a fiúkkal játszott és én a vacsorát készítettem, hogy kimaradok valamiből. Amikor hallottam a konyhában, hogy a srácok a nappaliban felnevetnek valamin játék közben, mindig arra gondoltam, hogy nekem is ott kellene lennem velük, nem a fazék mellett.”
Dóri szerint a család meg sem érezte különösebben, hogy újabban nincs mindig főtt étel esténként. Tudja, hogy otthon főzni gazdaságosabb, de szerinte semmi gond nincs azzal, hogy hetente egy hétköznap vesz valahol főtt ételt, egyszer elmennek vacsorázni valahova, a többi este pedig egészséges hidegtál vagy szendvics a menü.
Állítása szerint nem annyival drágább ez így, mint amennyivel kényelmesebb és ezáltal könnyebb az élete, tehát bőven megéri.
„A gyerekekkel minden hétköznap este minőségi időt tudok tölteni, ami eddig kimerült abban, hogy megetettem és megfürdettem őket. És mivel nem kell minden nap főznöm, hétvégente annál nagyobb kedvvel állok neki, akár valami izgalmas receptet kipróbálva. Egy gyerek sokkal jobban örül egy pihentebb anyának, aki foglalkozik vele esténként, mint egy tál főtt ételnek. Úgy érzem, hogy emiatt nemhogy rosszabb, hanem határozottan jobb anya lettem.”