Jelek, hogy tényleg ideje lenne aludnod egyet

Az indokolatlan visítva nevetés

Mivel mégsem zokoghatunk egész nap a kötött kesztyűnkbe temetett arccal, az agyunk kétségbeesetten próbál némi ébren, és jelen esetben életben tartó endorfint termelni.
A gépezet azonban nem egyszer túlpörgeti magát, ilyenkor következik be az úgynevezett indokolatlan visítva nevetés jelensége, amit többnyire egy interneten előbukkanó napszemüveges macska képe vált ki.

Képernyőkímélő

A valódi fáradtság egyik jele, amikor azon kapod magadat, hogy percek óta a képernyőkímélőt bámulod a monitoron.
A valódi ok ilyenkor persze az, hogy a saját agyad is bekapcsolta a maga képernyőkímélőjét, azaz lehet, hogy tágra nyitott szemekkel meredsz egy pontra, de a pupilláid már jó ideje semmiféle külső információt nem engednek be, ellenben színes, szinkronizált animációs film megy a fejbéli kivetítődön egy unikornis és egy vattacukor sörényű csillámpóni főszereplésével.

Új nyelvi fordulatok

Lehet, hogy a gondolatokat még sikerül összeraknod a fejedben, ám a nyelved függetleníti magát, esetleg eddig rejtett kognitív képességeid kerülnek a felszínre, és olyan tájszólásokat, illetve nyelveket kezdesz beszélni, amelyeknek a létezéséről eddig nem is tudtál.
Nagyobb gond, hogy mások sem ismerik őket, és nagy valószínűséggel a fejedben cikázó szótöredékekből, spontán nyelvtani szabályok alapján állítod össze őket.

Szundikálás a metrón

Képes vagy kerülő úton közlekedni, és mondva csinált ürügyeket találsz ki arra, hogy miért csak a következő állomáson fogsz leszállni a metróról, pedig a valódi ok egyszerű: a kocsiban töltött idő minden percét kihasználod némi szundikálás reményében.
A terhes kismamák, a járókeretes nénik és a gipszelt lábú embertársak ilyenkor ősellenséggé válnak a szemedben.

Tetszőleges gyerek az oviból

Miközben beugrasz a csemetékért az óvodába, már gyakorlatilag csak a rutin tart mozgásban, és mindössze a vak szerencsének köszönheted, hogy tényleg a saját utódodat viszed haza, te ugyanis gépies mozdulatokkal húzod fel a cipőt, tekered rá a sálat és adod a kabátot egy tetszőlegesen kiválasztott gyerekre, akit aztán kézen fogva haza is vezetsz.

Ha nem tiltakozik hangosan, akkor remélhetőleg tényleg a sajátodat viszed.

Félreolvasás

Amikor a vadászdarázst varázsgarázsnak, a reaktort rektornak, a szerelem bőségét pedig a szerelem bőgésének olvasod, akkor nagyon is valószínű, hogy a szemed és az agyad már nagyon nincs egy hullámhosszon, és mindenféle bennrekedt információkkal próbálja pótolni a kieső információkat – jellemzően sikertelenül.

Szívdobogás

Időről időre azon kapod magadat, hogy a szíved olyan heves kalapálásba kezd, mintha éppen most szaladt volna át előtted a gimis szerelmed a zebrán, vagy szemtanúja lennél annak, ahogyan Kit Harington élő adásban váratlanul ledobja magáról az ingjét.
Valójában csak a kávéivásra reagál így a szervezeted, jelezve, hogy bőgetheted tovább a motort, de jobban járnátok, ha a koffeinfröccsök helyett végre hagynád egy kicsit regenerálódni.