Ez azt jelenti, hogy még ha az elmúlt években többet is beszéltünk a munka és a magánélet egyensúlyáról „a termelékenységi diskurzus továbbra is fantasztikusan domináns a társadalmunkban”, és nem könnyű kilépni ebből a gondolkodásmódból.”
Az emberek ellenállnak az új dolgok kipróbálásának, mert a jelenlegi helyzetben kényelemre találtak” – mondja Grace Marshall, termelékenységi coach. „Különbség van a között, hogy tudunk valamiről, és tudjuk, hogy jó ötlet lenne, és hogy meg is tapasztaljuk azt.”
Most azonban a munkavállalóknak nem kellett választaniuk, a változás szinte rájuk tört.
„Sokkal többen látják, hogy mekkora önállósággal jár, ha szabadon eldönthetik mikor és hol dolgozzanak, ahelyett, hogy állandóan ingáznának és az irodai munkaidőhöz kötnék magukat.” Olvass még a témában
„A pandémiát megelőzően a produktivitás definíciója az volt, hogy a lehető legtöbb dolgot kihúzzuk a tennivalók listájából” – mondja a 44 éves Steve Waters, Washington DC-beli vállalkozó.
„Éreztem, hogy túlhajszolom magam, de közben túl elfoglalt is voltam ahhoz, hogy kitaláljam, hogyan változtathatnék. Ha nem jön a járvány, valószínűleg most is ugyanúgy dolgoznék, mint korábban.”
Tompkins hasonló taposómalomban találta magát a járvány előtt, és észrevette, hogy a karriercéljai minden mást felülírtak, még az egészségét is háttérbe szorította.
Mind Waters, mind Tompkins megváltoztatta kapcsolatát a termelékenység hagyományos meghatározásával. A dolgozók között vannak, akik felismerik, hogy a termelékenység nem csak output, hanem olyan dolgok elvégzését is magában foglalja, amelyek közelebb viszik őket az átfogó célokhoz. Egyszerűen a karrierjükön kívül töltött idő, amikor magukon dolgoznak, is produktív.
Waterst az ébresztette fel, amikor a járvány hatására bezárt a piackutató cége, amiben tulajdonos volt: „Először sokkot éreztem a gyors változás miatt, de miután túlléptem a kellemetlen érzésen, úgy éreztem, megvilágosodtam” – mondja.
„Ez arra késztetett, hogy az esszencializmust beépítsem a mindennapi rutinba: a gondolatot, hogy kevesebbet, de azt jobban csináljam.”
Waters új vállalkozást indított. Most 2 órával korábban kel, viszont délután 2-re végez az aznapi munkával. Sokkal kevesebb időt fordít e-mailezésre és telefonálásra, de a közösségi médiával és újságolvasással töltött idejéből is visszavett.
Mit hoz a jövő?
Számos elemző, és Waters is egyetértenek abban, hogy a járvány után konfliktus lehet egyes cégek és a tehetséges munkavállalók között, ha előbbiek a pandemia előtti status que-t akarják visszaállítani.
Waters szerint azoknak a cégeknek, akik a legjobbakat akarják alkalmazni, el kell majd fogadniuk, hogy az irodai túlórák és a kiégés helyett ezek a munkavállalók egy teljesen más szemléletet vallanak, és a teljesítményüket is másképpen kell majd mérni. Hosszú távon azonban biztos benne, hogy ezzel mind a munkáltatók, mind a dolgozók jobban járnak majd.
A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
