A munka és a magánélet gyors és radikális megváltozását hozta el a járvány, aminek következtében most sokan gondolják át az eddigi, munkához és időhöz való viszonyukat – írja a BBC.
Ez azt jelenti, hogy még ha az elmúlt években többet is beszéltünk a munka és a magánélet egyensúlyáról „a termelékenységi diskurzus továbbra is fantasztikusan domináns a társadalmunkban”, és nem könnyű kilépni ebből a gondolkodásmódból.”
Az emberek ellenállnak az új dolgok kipróbálásának, mert a jelenlegi helyzetben kényelemre találtak” – mondja Grace Marshall, termelékenységi coach. „Különbség van a között, hogy tudunk valamiről, és tudjuk, hogy jó ötlet lenne, és hogy meg is tapasztaljuk azt.”
Most azonban a munkavállalóknak nem kellett választaniuk, a változás szinte rájuk tört.
„Sokkal többen látják, hogy mekkora önállósággal jár, ha szabadon eldönthetik mikor és hol dolgozzanak, ahelyett, hogy állandóan ingáznának és az irodai munkaidőhöz kötnék magukat.”
„A pandémiát megelőzően a produktivitás definíciója az volt, hogy a lehető legtöbb dolgot kihúzzuk a tennivalók listájából” – mondja a 44 éves Steve Waters, Washington DC-beli vállalkozó.
„Éreztem, hogy túlhajszolom magam, de közben túl elfoglalt is voltam ahhoz, hogy kitaláljam, hogyan változtathatnék. Ha nem jön a járvány, valószínűleg most is ugyanúgy dolgoznék, mint korábban.”
Tompkins hasonló taposómalomban találta magát a járvány előtt, és észrevette, hogy a karriercéljai minden mást felülírtak, még az egészségét is háttérbe szorította.
Mind Waters, mind Tompkins megváltoztatta kapcsolatát a termelékenység hagyományos meghatározásával. A dolgozók között vannak, akik felismerik, hogy a termelékenység nem csak output, hanem olyan dolgok elvégzését is magában foglalja, amelyek közelebb viszik őket az átfogó célokhoz. Egyszerűen a karrierjükön kívül töltött idő, amikor magukon dolgoznak, is produktív.
Waterst az ébresztette fel, amikor a járvány hatására bezárt a piackutató cége, amiben tulajdonos volt: „Először sokkot éreztem a gyors változás miatt, de miután túlléptem a kellemetlen érzésen, úgy éreztem, megvilágosodtam” – mondja.
„Ez arra késztetett, hogy az esszencializmust beépítsem a mindennapi rutinba: a gondolatot, hogy kevesebbet, de azt jobban csináljam.”
Waters új vállalkozást indított. Most 2 órával korábban kel, viszont délután 2-re végez az aznapi munkával. Sokkal kevesebb időt fordít e-mailezésre és telefonálásra, de a közösségi médiával és újságolvasással töltött idejéből is visszavett.
Mit hoz a jövő?
Számos elemző, és Waters is egyetértenek abban, hogy a járvány után konfliktus lehet egyes cégek és a tehetséges munkavállalók között, ha előbbiek a pandemia előtti status que-t akarják visszaállítani.
Waters szerint azoknak a cégeknek, akik a legjobbakat akarják alkalmazni, el kell majd fogadniuk, hogy az irodai túlórák és a kiégés helyett ezek a munkavállalók egy teljesen más szemléletet vallanak, és a teljesítményüket is másképpen kell majd mérni. Hosszú távon azonban biztos benne, hogy ezzel mind a munkáltatók, mind a dolgozók jobban járnak majd.