A munka és a magánélet gyors és radikális megváltozását hozta el a járvány, aminek következtében most sokan gondolják át az eddigi, munkához és időhöz való viszonyukat – írja a BBC.
Carol Tompkins hétköznapjai régen nagyon másnak tűntek. A világjárvány előtt a 38 éves üzletfejlesztési tanácsadó 06:30 körül ébredt fel, ingázott egy londoni könyvelő szoftvergyártó cégnél, 10-12 órán át döntötte magába a kávét munka közben, hogy aztán hajnal 1 körül lefeküdjön.
„A járvány segített abban, hogy rájöjjek, nem vagyok olyan boldog, kiteljesedett vagy egészséges, mint szeretnék lenni” – mondja Tompkins.
Így az elmúlt kilenc hónapban Tompkins megfelezte a munkaidejét, megduplázta az alvásidejét, aminek következtében máris csökkent a migrénjeinek száma, és meglepő módon még a napi teljesítménye is jobb lett.
Sokan valószínűleg magunkra ismerünk Tompkins világjárvány előtti énjében. A termelékenység megszállott társadalmában élünk – növeljük, áttörjük és túllépjük annak határait. Bizonyos szempontból ez a termelékenységre való törekvés a pandémia kezdete óta még rosszabbá vált, miközben az emberek azon izgulnak, hogy vakól elég jól „kihasználják-e” az otthon töltött idejüket. Ezen túlmenően, mivel a vállalatok átálltak a távmunkára, az egyes tennivalók kipipálásával tudják a dolgozók bizonyítani a termelékenységüket, most, hogy a feletteseik nem ülnek látótávolságra.
Ahogyan a járvány halad tovább, nem leszünk kevésbé a produktivitás megszállottjai. Kaptunk azonban egy ritka lehetőséget átértékelni, hogy a termelékenység valójában mit is jelent.
Tompkinsé egyike a sokféle újrafogalmazásnak. Ő megállapította, hogy a nonstop darálás elavult szokása nem szolgálja sem az egészségünket, sem a jólétünket, de még a munkahelyi sikerességünket sem. Sokan vannak, akik kritikusan kezdték el szemlélni a korábbi döntéseiket, és most felülbírálják azokat. Ez a hátralépés nem csak a munkavállalók lelassulását segítette elő, hanem a jobb életminőség lehetőségét is megnyitotta.
Az „internalizált értékek” megváltoztatása
Ha úgy érezzük, hogy produktívak vagyunk, akkor, bizonyos szempontból, azok is vagyunk. A termelékenység iránti kulturális megszállottságunknak mély gyökerei vannak.
„A „produktívnak lenni” érzés fontossága évszázadokra nyúlik vissza” – mondja Sally Maitlis, az oxfordi Saïd Business School szervezeti magatartásának és vezetésének professzora. „De különösen az elmúlt 30 év szószólói hangoztatták erőteljesen, hogy javítsuk személyes termelékenységünket, törekedjünk arra, hogy hatékonyabbá és eredményesebbé váljunk, és minél többet végezzünk, minél gyorsabban. Sok ember annyira internalizálta ezeket az értékeket, hogy a változás nem egyszerű.”