A japánok fegyelmezett arckifejezése és mértékletes mozdulatai természetes tartózkodást fejeznek ki, mintha nem lennének fogékonyak az új benyomásokra. Mi a céljuk ezzel a rendezettséggel, és hogyan lehet így élni?
Fegyelmezettség
A japánokat már gyerekkoruktól fogva arra nevelik, hogy képesek legyenek megőrizni rendezettségüket az élet ellentmondásai és tökéletlenségei ellenére, és egykedvűséggel tudják fogadni a szerencse forgandóságát.
Rájuk is hatással van a fájdalom és a harag, mint ránk, mégsem lázadnak, hanem elfogadják, hogy az élet olyan, amilyen.
Az egójuk megőrzése iránti hajlamukat minimálisra csökkentették, ezért nem adják át magukat a rossz érzéseknek, amikor az élet megfosztja őket valaminek a birtoklásától, vagy valami nem az elvárásaik szerint alakul.
Halálfelfogás
Természetesen és alázatosan rendelik alá magukat a halálnak is. Hagyják az énjüket fokozatosan elmúlni.
Úgy gondolnak a halálra, mint az élet másik oldalára, és úgy tekintik a folyamatát, mint a hatalmasabb Élethez vezető kapun való áthaladást.
A nevelésükben a halálra való nevelés mutatkozik meg.
A japán ember számára a nyugalom a halál bekövetkezésekor éri el a tetőpontját.
Az elmúlástól való félelem ritkán jelenik meg közöttük, mert a másvilág a hatalmasabb Élet egysége, amit már az életben megtapasztaltak.
Kamikaze pilóták
A japán látásmód egyik legmagasabb rendű kifejeződése a kamikaze pilóták cselekedeteiben érhető tetten.
A kamikaze japán kifejezés, azt jelenti, hogy „isteni szél”.
A második világháborúban az öngyilkos pilótákat hívták így, akik a magasból az ellenség hajóira zuhantak, hogy elsüllyesszék azokat.
Ezek a pilóták az életüket feláldozva bizonyították be, hogy valami nemcsak az élet kedvéért, hanem a halál kedvéért is létezhet.
Olyan lelkiállapot megteremtésére voltak képesek, amely lehetővé tette, hogy meghátrálás nélkül nézhessenek szembe az élet legnehezebb feladatával, még magával a halállal is, tökéletes nyugalomban, a pillanat követelményeinek való alárendelődéssel.
Nyugalomgyakorlatok
A japánok életét nyugalomgyakorlatok töltik ki, amelyek célja az egység, az összhang megtapasztalása.
Az egység elvesztése egyenlő a feszültséggel, a belső béke hiányával, a nyugtalansággal.
Gyakorlással azonban elnyerhető a mély nyugalom állapota, amely az élet lényegét fedi fel.
A gyakorlatok végzése során a nyugalmat háromféleképpen érik el: a test mozdulatlanságával, lélegzéssel és a középpont gyakorlásával.
Különféle testhelyzetekben képesek órákig, de akár napokig is ülni.
Csendes elmúlás
Zen szerzetesek, amikor eljutnak az utolsó szintjükre, órára pontosan meg tudják határozni a haláluk idejét, amikor átjutnak abba a királyságba, ahol a személyiség elcsendesül, és utazásukat egy másik formában folytatják majd.
Meghívják barátaikat, majd leülnek együtt egy megszokott helyen, ahol búcsúverset írnak, majd természetes csöndességgel belemerülnek a mindennapos szemlélődésbe, és nem térnek vissza többé.
Egész mentalitásuk a természet nyugalmát tükrözi, melynek a halál is része.
