A sivatag nem kopár és üres hely, hanem igenis változatos. Ha jobban megfigyeljük, és másként tekintünk rá, mint eddig, észrevesszük szépségét és változatosságát.
Nem egyhangú
A sivatagot általában barátságtalan helynek képzeljük: sehol egy élő lélek, mindenütt fodrozódó homokdűnék, csak emitt-amott tűnik fel néhány teve.
Ez nem így van, ugyanis a sivatagban zajlik az élet. Még a végtelen, forró sivatagnak is színes élővilága van.
Látszatra forró és sivár, kietlen homoktenger, gyér növényzettel. Pedig itt is lüktet az élet, mint a Föld többi részén, csak nehezen észrevehető.
Növényvilág
A sivatagi növények az idők folyamán bámulatos módon alkalmazkodtak a forró sivatagi éghajlathoz. Kevés nedvesség is elég a fennmaradásukhoz, a harmat az egyetlen vízforrásuk.
Egyes növények olyan hosszú gyökeret eresztenek, hogy az a talajvíz szintjéig lenyúlik, így jutnak nedvességhez, amit azután hosszú ideig képesek magukban tartani.
Állatvilág
Esténként, amikor a hőség alábbhagy, előjönnek az állatok. Előbújnak rejtekhelyükről, és vadászni indulnak. Nagyon hideg van, sokhelyütt a hőmérséklet ilyenkor már fagypont alá süllyed.
A hüllők (teknősök, kígyók, gyíkok) számára a legkedvezőbb a szélsőséges sivatagi klíma, testhőmérsékletükkel jól tudnak alkalmazkodni a hőingadozásokhoz.
A többi állat, amelyek a hőség ellen nem képesek védekezni, másként hűtik testüket, például a sivatagi róka a nagy füleivel. Amikor a hőmérséklet napközben megnő ‒ néhol 80 fok fölé emelkedik ‒, a kisebb állatok, elsősorban a rágcsálók, a föld alá húzódnak.
Nomádok
Évszázadok során változott át a termékeny vidék zord sivataggá. A változáshoz az itt élő embereknek is alkalmazkodniuk kellett. A mai lakók az oázisok környékén telepedtek le.
Nomád pásztorok módjára élnek, szarvasmarhákat legeltetnek. Vándorlás közben csomagjaikat tevék szállítják. Az állatok húsát fogyasztják, gyerekeik nem járnak iskolába.
Valójában a sivatagnak csupán egynegyedét borítja homok, például a Szahara nyugati részén, a Líbiai-sivatagban és Nigériában.
A többi terület sziklákból és kavicsos talajból áll. A Szahara fő talajtípusa a kavicsos talaj, máshol vörös kő- és sziklasivatag van. Némely vidékeknek sós a felülete.
Oázisok
A legszélsőségesebb területek nagyon vízhiányosak. Nem sok forrás van, körülöttük alakulnak ki az oázisok. Az emberek csakis itt képesek normális életet élni.
Az egészen száraz sivatagok forró homokja alatt gyakran bőséges talajvíz áramlik. Kitermelésükre a helyiek szivattyúkat és kiterjedt csatornákat építenek.
A sivatagban eltévedt vándorok sokszor csupán délibábot látnak, amikor azt hiszik, hogy víz közelébe értek. Sokan pusztultak már szomjan így.
A délibáb úgy keletkezik, hogy a föld felszínéhez közeli levegőréteg hőmérséklete jelentősen eltér a fölötte lévőtől, ami fénytörést okoz. A gyakoribb fajtája az, amikor csillogó víztükröt vélünk látni ott, ahol nyoma sincs víznek.
Ha az alsó légréteg hidegebb – ez a ritkább jelenség –, olyan tárgyak is feltűnnek a láthatáron, akár fejjel lefelé, felnagyítva is, amelyeket távolságuk miatt a horizont eltakar.
Így olyan oázis is tükröződhet a levegőben, amely csak látszólag van könnyen elérhető távolságban. Főleg a forró éghajlatú sík területekre jellemző az ilyen optikai csalódás, de korábban a Hortobágyon is gyakori volt.
