Ezek a hűtlenség nem tipikus vörös zászlói – a szakértő szerint

Ezek voltak a leggyakoribb hűtlenség-elrejtő stratégiák

Menelaos megállapította, hogy a legvalószínűbb módon a félrelépők a „légy diszkrét” stratégiát alkalmazzák, mégpedig igen nagy arányban, 95%-ban. Ez a stratégia magában foglalja a távoli találkozási helyet, valamint az elszigeteltséget annak érdekében, hogy minél kisebb esélye legyen a lebukásnak. Mivel így nagyon nehéz fizikai bizonyítékot felmutatnia a megcsalt partnernek, a teljes diszkréció mellett igen kicsi az esélye a tényleges lebukásnak, a hűtlenség fizikai, kézzel fogható bizonyítékának.

A második leggyakoribb stratégia a bizonyítékok kiküszöbölése volt, ami tulajdonképpen kapcsolódik a diszkrécióhoz is. Ennek nyomán a hűtlen felek megpróbálnak minden tényezőt elrejteni, ami a lebukást elősegíthetné. Ilyen a digitális lábnyom tisztán tartása, azaz törlik az előzményeket, önmegsemmisítő üzeneteket váltanak. A közös találkán véletlenül sem fizetnek kártyával, és így tovább. Ilyen esetben természetesen gyanús lehet, ha a hűtlen fél mindent jelszóval, ujjlenyomattal véd, vagy tényleg teljesen üres az előzményeinek listája – miért van erre szükség, ha nem rejteget semmit? Sokkal egyszerűbb mindent törölni, mint egy-egy beszélgetést, képet kiválogatni a sok közül.

A harmadik, ranglistás stratégia szerint a hűtleneknek őrizniük kell a jól bevált viselkedésüket, avagy nem szabad, hogy megváltozzanak szokásaik, átalakuljon a személyiségük. Ez hasznos, hiszen a stabilitás, a kiszámíthatóság elnyomja a gyanút. A megszokott magatartás megtartása viszont nem kifejezetten könnyű egy ilyen élethelyzetben. A félrelépők azonban igen nagy arányban arra törekszenek, hogy elkerüljék a hivatalos partnerekkel szembeni attitűdök és viselkedésmód megváltoztatását. Nem véletlen, hogy gyanút kelt, ha valaki hirtelen megváltoztatja a külsejét, a ruhatárát, vagy éppen a megszokottnál vidámabb, esetleg érzékenyebb, sértődékenyebb.