Érzések jönnek, mennek – de nem mindegy, mit kezdesz velük
Ahogy a barátnőm útját kísértem, egyre több mindenben ismertem magamra. Csak mivel én évekkel előbb kezdtem el foglalkozni ezzel a témával, már voltak eszközeim a hasonló helyzetekre. Az egyik legnagyobb felismerésem például az volt, hogy mások érzései nem bizonyítékok arra, hogy rossz vagyok. Azok nem ítéletek – maximum csak visszajelzések. Ezek a visszajelzések pedig jellemzően nem rólam szólnak, hanem mások belső világáról.
Gondolj csak bele: ha azt mondod valakinek, hogy „De jól nézel ki ma!”, ő ezt az egyszerű mondatot teljesen másként hallhatja attól függően, hogy éppen milyen lelkiállapotban van, milyen élményekből jön, vagy milyen az önbizalma.
Valaki örömmel fogadja: „De jó, más is látja, amit én is érzek, hogy jól vagyok a bőrömben.”
Valaki másban viszont ez elindíthat egy belső vihart: „Csak ma nézek ki jól? Akkor máskor biztos szörnyen festek.”
Egy harmadik pedig elkezd gyanakodni: „Most vajon iróniából mondta? Mit akar ezzel üzenni?”
És van, aki egyszerűen csak zavarba jön: „Miért beszélünk a külsőmről? Ez olyan felszínes és kényelmetlen.”
Ugyanaz a mondat, négy különböző reakció, de egyik sem rólad szól. Olvass még a témában
Túlmegy a határon vagy szükséges szabályozás? A diákok megjelenését akarja szabályozni az iskolánk
„Kövér vagyok és utálom magam” – amikor a társadalom azt várja, de nem megy az önelfogadás
Másokat megérteni, önmagunkat nem elveszíteni – hol húzódik a határ?
Feleség vagyok, nem projektmenedzser – Hogyan lett a nőkből a háztartás titkárnője?
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
