Ez a cikk egy baleset kapcsán született. Egy gyermek a szemem láttára, egy perc leforgása alatt vesztette el mindazt, amit egy gyerek elveszíthet: a szüleit. Azóta egyre erősödik bennem a kényszer: segíteni valahogy, neki és az összes sorstársának…
Azonnali segítség kell!
Az első sokk utáni pár óra, nap sok mindent meghatároz, főleg, ha a sokk időpontjában nincs a gyerek számára ismerős ember a közelben, akinek jelenléte biztonságot ad.
Idegen segítőként egy dolgot tehetünk: megnyugtatóan viselkedünk. Biztosítanunk kell a gyereket arról, hogy biztonságban van, ehhez pedig lélekjelenlét kell. Higgadtságra van szükség, megnyugtató mosolyra.
A legfontosabb a szemkontaktus. Amennyire lehet, el kell „kerültetni” a gyerekkel az összeomlást, mert ha ez megtörténik, idegenként nem tudjuk megnyugtatni a gyereket, aki nem lesz együttműködő, ami kezelhetetlenné teszi a helyzetet (például egy balesetnél akadályozza mentést).
Jó volna, ha minden mentőben lenne ilyen esetben egy pszichológus, vagy legalábbis létezne egy forró drót, aminek kapcsán gyors szakmai segítséget lehetne igénybe venni. De tudomásom szerint nincs…
„Titkolt” gyász
A felnőttek védik a gyereket, úgy gondolják, hogy nem szabad előtte sírni, a temetésre való készülődés, maga a temetés nem neki való.
Úgy gondolják, hogy a gyermeknek nem természetes közege a „gyász” állapota, és úgy érzik, hogy ha a gyereknek jobb a kedve, akkor talán túl is van rajta részben, vagy egészben.
Ez nem igaz, akár évekig is eltarthat a folyamat, hiszen más eszközeik vannak arra, hogy megéljék a gyász folyamatát. Beléphetnek a folyamatba olyan dolgok, mint az elfojtás, ami egy időzített bomba.
Egy dolgot lehet tenni, biztonságot és szeretetet adni, emellett megélni a gyerekkel együtt a gyász folyamatát, ha kell szakember segítségével – hiszen a halál, ha tetszik, ha nem, az élet velejárója, és ezt a gyerek is pontosan tudja.
Ha ettől a gondolattól eltérítjük, az később sokkal nagyobb, szinte megoldhatatlan problémákat okozhat.
Miért speciális a gyermek helyzete?
Mikor egy felnőtt elveszti szüleit, meg fogja találni azokat az embereket, akik szintén megélték ezt, hiszen a felnőtt korban „természetes” élethelyzet egy szülő elvesztése.
Válaszokat, útmutatást, segítséget kap. A gyereknek nincs erre lehetősége, hiszen – szerencsére – ez egy speciális eset.
A gyermek fokozottan érzi a kiszolgáltatottságot is, másképp és több ponton kötődik a szülőhöz, mint egy felnőtt.
Ezen felül a gyermeknek teljesen más technikái vannak a veszteség, a fájdalom, a gyász feloldására.
Tehát ha egy gyermek mosolyog a gyász időszakában, az a gyerekkor sajátos „tulajdonsága”, és messze nem jelenti azt, hogy befejeződött a gyász, vagy „jó” irányban halad benne.
Karácsony
Talán a legkritikusabb időszak a karácsony, a karácsonyi szünet. Nem csak a gyász miatt, hanem mert a felnőttek is érzékenyebbek.
Saját fájdalmuk, veszteségük szükségszerűen generálja a gyerek fájdalmát, veszteségét.
Ilyenkor a karácsonyt nem tökéletesre kell szervezni, hanem arra kell törekedni, hogy minél több programban, (nem pesszimista) társaságban, szabadidős tevékenységben, leginkább szabadban vagy sporttevékenység által eltöltött időben legyen része a gyereknek.
Az emlékezésre és beszélgetésre is nagy szükség van, ám ennek ideje legyen limitált, egy percig se tartson tovább, mint kell.
Mindig legyen „B” terv program kapcsán. Rokonlátogatáskor a rokonokkal feltétlenül beszéljük meg, hogy meddig mehetnek el kérdezősködésben, emlékezésben.
Ne hagyjuk egyedül a gyereket sok időre, a pszichológus telefonszáma legyen mindig kéznél.
Szabályozni kellene?
A beleset kapcsán még egy dolog.
Két órával az eset után, az interneten, név nélkül, ám igen jól beazonosítható módon, a helyszínt megadva írták le azt, hogy a gyermek elvesztette szüleit.
Mélyen felháborodtam, mert a gyermek akkor még nem tudta, hogy szülei életüket vesztették, ám rettenetesen aggódott értük.
Bele sem mertem gondolni abba, hogy aggódása kapcsán, otthonától távol, mondjuk egy kölcsönkért okostelefon segítségével idő előtt, egyedül, rokoni támasz nélkül szembesül egy olyan dologgal, amire nincs felkészülve.
Úgy vélem, a média közlési lehetőségeit is szabályozni kellene…
A gyermekek gyászával kapcsolatos ajánlott, részletes cikk és forrás a parokia.hu-n olvasható.
