Önérzetünket, énképünket néha olyan eszközökkel és mechanizmusokkal védjük, amik elzárnak minket a fejlődéstől, a tényekkel való szembenézéstől. Hárítunk, tehermentesítjük magunkat, s közben ugyanazokat a hibákat követjük el. Saját sikereink útjában állunk, miközben azt hisszük, hogy megóvtuk magunkat a kudarctól. Nézzük a leggyakoribb beidegződéseket, önérzetünket védő sémákat! Vajon magadra ismersz?
🎥 Jobb ember vagy, mint hinnéd, ha ez az 5 dolog jellemző rád
Állítsd be a bient megbízható forrásnak a Google-ben!
Ott állsz egy előrelépés, pozícióváltás kapujában, adódik egy lehetőség a tanulásra, fejlődésre, mégsem lépsz. Ugye gyakori?
Önakadályozásnak (self-handicapping) az a jelenséget, amikor valaki teljesítményhelyzetbe, döntéshelyzetbe kerülve saját maga által felállított akadályokkal hátráltatja az eredményességét.
Kigáncsoljuk magunkat. Mondjuk tanuláskor, vizsgáknál nem a felkészülésre fókuszálunk, hanem kisétálunk a stresszből, és a felelősség helyett szórakozni megyünk.
2/7 Áthárítod a felelősséget
Nem én tehetek róla, a körülmények voltak rosszak. Nem az én hibám, a határidő volt rövid. A tanár volt maximalista, a főnök egy munkamániás. Ugye hányszor elhangzik?
Jogos, mert nem mondhatjuk ki, hogy mi is hibáztunk. Még magunknak sem. Ha mélyen magadba nézel, csak magadnak próbáld meg az adott szitut elemezni abból a szemszögből is, hogy mit kellett volna neked rugalmasabban, jobban csinálnod.
Vannak forgatókönyvek, amik ismétlődnek az életünkben. Reakciók, problémakezelő mechanizmusok. Ha észrevetted már, hogy bizonyos helyzetekben ugyanazt a mintát alkalmazod, nézz a dolgok mögé!
Például ha mindig bedugod a fejed a homokba, hogy ne vedd észre a zűrösebb részleteket, merj kinézni a homokból!
Például látod, hogy egy háztartási eszköz vagy kütyü el fog romlani otthon, rakj félre, keress szerelőt, ne az utolsó, kritikus pillanatban szembesülj a kiadásokkal és a bekrepált cuccal!
