Az elmúlt években, hónapokban egyre jobban erősödött bennem egyfajta szorongás. Nem volt olyan zavaró, hogy akár elgondolkozzak azon, érdemes lenne szakértővel beszélni róla, de annyira azért éreztem a jelenlétét, hogy a családtagokkal és a barátokkal szóba kerüljön. Mint kiderült, ők is hasonlóan vélekednek, mint én, így aztán egyik este utánajártam, másokat is aggasztanak-e bizonyos kérdések a klímaváltozás miatt. Ahogy azt sejtettem, egyelőre nem hivatalos betegségként, de jelenlévő problémaként kezelik a szakértők is a klímaváltozás miatti „pánikot”, avagy az ökoszorongást.
Mindannyian érezzük a bőrünkön, hogy valami megváltozott körülöttünk, aki erre legyint, vagy kifogásokat gyárt, az lelkileg nem elég erős, vagy nem túl érett gondolkodású.
Jól mutatja a probléma jelenlétét a Yale Egyetem tavalyi felmérése is, ami alapján megállapítható, hogy az emberek 70%-a aggódik, 29%-a pedig nagyon aggódik azért, hogy mi vár ránk a jövőben a klímaváltozást illetően.
Bár a pszichológiai betegségek között még hivatalosan nem szerepel, azt már a tudósok is elismerik, hogy a probléma létezik. Az ökoszorongás is pont olyan, mint bármilyen más szorongás – aki ezzel a problémával küzd, úgy érzi, nem tehet semmit azért, hogy elkerülje a rá váró rosszat. Ennek megfelelően a tünetek is hasonlóak: állandó aggodalom, stressz, álmatlanság, izzadás, súlyosabb esetben pánikrohamok, emésztési problémák, stb.
A rossz hír az, hogy nem betegség
Az ökoszorongás néven elhíresült „betegség” valójában nem betegség, és nem csak azért, mert nem került fel arra a bizonyos listára. A szakértők szerint ugyanis nem egy megfoghatatlan mentális probléma, hanem egy teljesen reális és normális reakció egy létező, komoly nehézségre.
Annak ellenére, hogy valóban szorongással jár és egyeseknél komoly mentális változásokat okoz az ökoszorongás, sajnos nem olyasvalami, ami egyszerűen feloldható és kezelhető. A pszichológusok azt is hozzátették, hogy jóval aggasztóbb az, ha valaki egyáltalán nem aggódik a globális változások miatt, és csak legyint az intő jelekre – az egyénre nézve éppúgy, mint mindenki másra.