A hipnózis egyre gyakrabban a fájdalom, a szorongás, a PTSD és számos egyéb állapot hatékony gyógyászati kezeléseként jelenik meg. De vajon meg tud szabadulni a színpadi bűvésztrükként szerzett hírnevétől?
Első pillantásra a hipnózis egyike azon pszichológiai jelenségeknek, amelyeknek egyszerűen nem kellene működniük. Ami ennyire érdekessé teszi, az az, hogy gyakran mégis működik. A hipnotikus állapotba lépés, a figyelmes összpontosítás és a javaslat meghallgatása sok ember számára elegendő ahhoz, hogy ez a javaslat valósággá váljon.
Amikor egy hipnotizálható személynek azt mondják, hogy a karja úgy kezd el mozogni, mintha magától mozogna, akkor ez meg fog történni. Amikor meghallják, hogy az összefont ujjaikat nem lehet szétválasztani, olyan lesz, mintha ragasztóval tartanák össze őket. És amikor azt mondják, hogy nem ismerik fel magukat a tükörben, egy homályosan ismerős idegent látnak utánozni a mozdulataikat egy üvegtáblán keresztül.
Terápiás megoldás
Ha a javaslat az, hogy a krónikus fájdalom csillapodik, vagy a szorongás fokozatosan elmúlik, a hipnózis értékes terápiás eszközzé válik. Egyre több bizonyíték utal arra, hogy a hipnózis hatásos sok olyan embernél, akik fájdalmat, szorongást, PTSD-t, stresszes szülésélményt, irritábilis bél szindrómát és egyéb panaszokat tapasztalnak.
Ezen állapotok némelyikénél a hipnózis felülmúlja a szokásos kezeléseket a hatékonyság és a mellékhatások tekintetében, ráadásul még olcsóbb is lehet.
De a terápiás értékével kapcsolatos több évtizedes kutatás és az agyi mechanizmusának egyre növekvő ismerete ellenére a klinikai hipnózis elismerése rendkívül lassú. Ennek nagy része annak az elterjedt tévhitnek köszönhető, hogy a hipnózis alig több egy színpadi bűvész trükkjénél.
„A hipnózist még mindig valami furcsaságnak gondolják” – mondja dr. David Spiegel a BBC-nek. „Az emberek vagy azt mondják, hogy haszontalan, vagy azt, hogy veszélyes, és semmi a kettő között. Pedig mindkét elképzelés téves.”
Nem mindenkinél működik egyformán
Az orvos szerint a lakosságnak csak körülbelül 10-15%-a tartozik „nagyon hipnotizálható” kategóriába, ami azt jelenti, hogy reagál a legtöbb javaslatra.
A hipnózisközösség körében „magasokként” ismert csoport erős, néha mélyreható élményekkel rendelkezik a hipnózis során. A lakosság többségének azonban tompább a reakciója. Ezek a közepesen hipnotizálható egyének reagálhatnak néhány hipnotikus javaslatra, de megbuknak a nagyobb kihívást jelentő teszteken. Az ezután a fennmaradó 10-15%-ot „mélypontnak” nevezik. Azok, akiknek ilyen alacsony az értéke, néhány egyszerű javaslatra reagálhatnak, de lehet, hogy azokra sem.
Vannak utalások arra vonatkozóan, hogy a dopamin szintje, egy neurotranszmitter (kémiai hírvivő) az agyban összefügg a hipnotizálhatósággal. Az előzetes vizsgálatok a COMT nevű génre mutattak rá, amely a dopamin metabolizmusában vesz részt, de az eredmények vegyesek, és egyértelmű genetikai kép még nem alakult ki.
Egy másik neurotranszmitter, a gamma-aminovajsav (GABA) szintén összefüggésbe hozható a hipnotizálhatósággal. A Spiegel, Danielle DeSouza és munkatársai Stanfordban végzett egyik tanulmányában a kutatók azt találták, hogy az erősen hipnotizálható embereknél magasabb volt a GABA neurotranszmitter szintje az agy azon részében, amelyről úgy gondolják, hogy szorosan részt vesz a hipnózisban.
Ez az agyi régió, az elülső cinguláris kéreg, többek között a kognitív kontrollban és akaratban vesz részt. A GABA gátló hatással van az agysejtekre, ami miatt DeSouza és Spiegel azt sugallja, hogy a GABA nagyobb mennyisége ebben az agyi régióban elősegítheti, hogy a magas mennyiségek könnyebben hipnotikus állapotba kerüljenek, és feloldjanak olyan traumákat, amelyeket az egyén nem hipnotizált állapotban nem lenne képes elengedni.