Az ivartalanítás manapság kulcsfontosságú kérdés, tekintve, hogy sajnálatos módon az állatmenhelyek tele vannak a nem várt szaporulatból érkező kiscicákkal és kutyakölykökkel. De mit tehet egy felelős gazdi? Milyen előnyökkel és hátrányokkal jár az ivartalanítás, vagy annak elmaradása?
Árt-e az állatnak az ivartalanítás?
Az első és a legfontosabb kérdés, ami egy gazdának eszébe jut, hogy mivel jár jobban: ha ivartalanítja a kedvencét, vagy ha mindent hagy úgy, ahogy a természet megalkotta?
A szakértők javaslata szerint az a legszerencsésebb, ha a nem tenyésztésre szánt állatokat akár már az ivarérettség előtt alávetjük a műtétnek.
Ennek több oka is van: egyrészt az állatnak nem kell átélnie a hormonális változásokat, ingadozásokat, másrészt minél fiatalabb a kis kedvenc, annál könnyebben gyógyul fel.
Az ivartalanítás egyetlen egy esetben árthat az állatnak, mégpedig akkor, ha nem megfelelő szakembert kérünk fel a célra. Bár rutinműtétről beszélünk, kellő szakértelem nélkül természetesen itt is felléphetnek komplikációk.
Ezt leszámítva az ivartalanítás csak előnyökkel jár.
Milyen konkrét előnyei vannak?
Fontos kiemelni a legnagyobb előnyt, mely szerint nem várt alommal garantáltan nem kell kalkulálnunk. A kiskutyáknak, kiscicáknak általában nehéz új, felelős gazdát találni, így a szaporulat komoly fejtörést okozhat a tulajdonosoknak.
Az ivartalanítással több, végzetes kimenetelű betegség is elkerülhető, ideértve az ivarszerveket, emlőket érintő problémákat.
Az ivartalanított állatok sokkal nyugodtabbá, kiegyensúlyozottabbá válnak, mivel nem hajtja őket az ösztönük, nem akarnak majd megszökni, a séták során is nyugodtabbak, kezelhetőbbek maradnak.
Lényeges szempont, hogy a párzás hiányából adódó frusztráció esetükben nem csap át agresszióba.
Nőstény állatoknál kiküszöbölhetőek a tüzeléssel járó további panaszok is, így pl. nem kell az extra takarítással bajlódni.
Megváltozik az állat a műtét után?
Sokan azzal érvelnek az ivartalanítás ellen, hogy a műtét után az állat megváltozik, lusta, kedvtelen és motiválatlan lesz, de mindez a leggyakrabban inkább hozzáállás kérdése.
Tény, hogy egy ivartalanított állat jóval nyugodtabb, mint egy párzásra váró egyed, de ez sokak számára inkább előny, semmint hátrány.
A lustaság ugyancsak előtérbe kerülhet, pontosan a korábbi okokból adódóan, és ez az a tényező, ami a gyakori mellékhatást, az elhízást eredményezi.
Emiatt előfordulhat, hogy csökkenteni, változtatni kell majd a kis kedvenc étrendjén, ugyanis a túlsúly előidézheti, vagy éppen növelheti a kedvtelenséget és a gyors kimerülést.
A gazda felelőssége továbbra is fenntartani az érdeklődést, tehát a játék, a séta az ivartalanított állatok esetében szintén létfontosságú feladat.
Gyakori tévhitek
Az egyik leggyakoribb tévhit a nőstény állatok esetében, hogy azoknak egyszer elleniük kell az egészségük érdekében, csak utána szabad őket ivartalanítani.
A valóság ezzel szemben az, hogy semmilyen felmérés vagy valós adat nem támasztja alá az állítás hitelességét.
Sőt, a vemheséggel, szüléssel számtalan komplikáció járhat, és ezek viszont valódi kockázatokat takarnak.
Az állatoknak nem kell mindenáron megtapasztalniuk a párzást, az anyaságot, apaságot, a kölykök gondozását, nevelését.
Ezek ösztönből eredő dolgok, messze nem érzelmi szinten működnek, mint az embereknél. Ha így lenne, akkor feldolgozhatatlan fájdalmat jelentene számukra az elválasztás, a kölykök továbbadása.
Csonkítás, vagy éppen segítség?
Fontos azt is tisztázni, hogy az ivartalanítás – az általános felfogással szemben – nem csonkítás.
Mindezt nem csupán a korábbi érvek támasztják alá, hanem az is, hogy egy ivartalanított állat jó eséllyel tovább és egészségesebben fog élni.
Akik drasztikusnak találják a műtétet, azok arra is gondoljanak, hogy folyamatos konfrontálódásnak teszik ki kedvencüket.
Az állatnak nem csak a saját hormonjaival kell megküzdenie félévente, hanem adott esetben más állatokkal is össze kell mérnie az erejét. Mindenkinek ismerősek a verekedésből szerzett sebesülések, melyek különösen a kanokra jellemzőek.
A konfliktusok jórészt elkerülhetőek lennének, ha a gazdák ivartalaníttatnák kedvenceiket, ugyanis ennek köszönhetően a többi állat nem fog bennük ellenfelet látni.
Az ivartalanítás nem csodaszer
Tény és való, hogy az ivartalanítás segítség az állatoknak, mind a betegségek leküzdését, mind a nyugalom meglelését illetően.
Ugyanakkor ne várjunk a műtéttől csodát, ha előtte nem neveltük meg az állatot, akkor az nem fog megtáltosodni, miután felébredt az altatásból.
Bár igaz, hogy könnyebben nevelhető, képezhető az az állat, amelyik nem szenved a hormonok okozta frusztrációtól, de a rossz szokások nem múlnak el maradéktalanul.
Mindezt igazolja, hogy már az ivarérettség előtt érdemes sort keríteni a műtétre, ugyanis néhány párzási ösztön miatt kialakuló problémás szokás (agresszív viselkedés, póráz húzása stb.) mélyen rögzülhet, ha hosszútávon fennáll.
Egy állatot tehát ivartalanítás után is nevelni, fegyelmezni, gondozni kell, de legalább a párzás hiányából eredő viselkedésbeli problémáktól megkímélhetjük magunkat.
