Egyes medúzák és rokonaik káprázatos támpontokat kínálnak arra vonatkozóan, hogy lehetséges-e a halhatatlanság – de miért lesz halál a részünk nekünk, többieknek?
Az óceánjainkban és folyóinkban keringő furcsa és csodálatos vízi organizmusok között kár lenne nem közelebbről megismerni a hidrát. Nevét az ókori görög mitológiai kígyóról kapta, amely újra növesztette a fejét, a medúzák, a virágállatok és a korallok édesvízi rokona.
Kicsit olyan, mint a pitypangmag, hosszú testtel és az egyik végén csápcsomóval, nincs rajta sok látnivaló. De van egy figyelemre méltó tulajdonsága, amely a biológiai kutatások érdeklődének középpontjába teszi: képes regenerálódni. Ha egy hidrát sok darabra vágunk, minden darabból teljes, új egyed lesz.
A hidrák regeneráló tulajdonságaik felkeltették a természetben a halhatatlanság bizonyítékait kereső biológusok érdeklődését. Miért tűnik úgy, hogy ezek a fajok nem pusztulnak el természetes okok miatt? És tényleg elkerülhetetlen a halál?
Szaporodás után az élet véget is ér
Az öregedést a 20. század közepén a szaporodás és a sejtek fenntartása közötti kompromisszumként írták le. Kezdetben az élőlények teste erőforrásait a növekedésre és egészségünk megőrzésére használja – sejtjeink karbantartására. A gyermek- és serdülőkoron keresztül a hangsúly az életben maradáson, valamint a lehető legerősebbé és egészségesebbé váláson van. Az ivarérettség után a prioritás átvált a szaporodásra. Mivel a legtöbb szervezet számára korlátozottak az erőforrások, az utódok nemzésének előtérbe helyezése az egészség megőrzésének rovására mehet.
Vegyük például a lazacot, amely az áramlás ellen úszik ívásra, és utána azonnal elpusztul. Teste mindent arra használ, hogy a lazac a lehető legjobb esélyt adja arra, hogy az ívóhelyre kerüljön, és amint ott van, a lehető legtöbbet hozza ki a lehetőségből. Annak az esélye, hogy a lazac visszaúszik az áramlás irányába, túlél még egy évet a tengeren, megteszi ugyanazt az utat vissza, és ismét sikeresen ívik, olyan távoli, hogy a természetes szelekció soha nem kedvezne ezeknek az egyedeknek.
De a dolgok pusztulásának jelenlegi megértése egy kicsit konkrétabb. Amikor az élőlények elérik az ivarérettséget, a természetes szelekció ereje gyengül, és megindul az öregedési folyamat, amely végül halálhoz vezet. De ez nem azért van így, hogy utat engedjen a következő generációnak, amely „altruista szemszögből vonzó magyarázat lehet” – mondja Alekszej Maklakov, az evolúcióbiológia és biogerontológia professzora az Egyesült Királyságban, a Kelet-Angliai Egyetemen.
A génmutációk fontossága a szaporodás során
Életünk során génjeink mutációkat gyűjtenek. Egyesek teljesen véletlenszerűek, mások étrendünk vagy külső tényezők, például az UV-fény eredménye. A legtöbb nem tesz semmit, vagy káros, nagyon kevés lesz hasznos. A szexuális érettség előtt „minden olyan génmutációt, amely csökkenti a szervezet szaporodási valószínűségét, vagy akár elpusztítja a szervezetet, mielőtt szaporodna, nagyon erős ellenreakciót választana ki” – mondja Gabriella Kountourides, az Oxfordi Egyetem antropológiai tanszékének evolúcióbiológusa.
Amint azonban egy szervezet eléri a szexuális érettséget, képes átadni génjeit a következő generációnak. Ezen a ponton a természetes szelekció ereje gyengül.
A BRCA génmutációról például ismert, hogy jelentősen növelik a mell- és petefészekrák kockázatát, de összefüggésbe hozhatók a mutációt hordozó nők magasabb termékenységével is. Így előfordulhat, hogy a BRCA génmutációk az élet korai szakaszában reproduktív előnyt jelentenek, majd később az életben nagyobb egészségügyi kockázatot jelentenek. De mivel a természetes szelekció az ivarérettség után gyengül, a szaporodási előnyök felülmúlják a hátrányokat.
„Bármi is történik az életben korábban, felülmúlja azt, ami a szaporodási kor után történik, mert a szaporodási potenciál a lényeg” – mondja Kaitlin McHugh, az Oregoni Állami Egyetem biológusa. Legalábbis biológiai szempontból – vagyis, a hidrákkal ellentétben az emberi test nem a halhatatlanságra, hanem génjeink továbbadására lett kitalálva. Az örök élet lehetősége így nekünk más módon adatott meg.