Igen
A feleségemet én győztem meg arról, hogy ne keresse többet a szüleit, akik sosem értékelték, csak kihasználták őt. Beszédes, hogy mióta ő nem hívta őket – négy éve – azóta ők sem keresték őt. Jobb ez így.
A hála
Apámról nem sok emlékem van, csak annyi, hogy a kanapén döglik, focimeccset néz és néha elüvölti magát, hogy maradjunk csendben az öcsémmel: „Kuss, kölykök!” Tízéves korom után EGY kezemen meg tudom számolni, hányszor láttam, az egyik alkalom az volt, amikor bemászott az ablakon és elvitte a tévénket. Anyám nemrég meghalt – nem csoda, hogy nem élt sokáig, mert jól megrágta szegényt az Élet – és most előkerült apám, hogy öcsémmel kötelességünk róla gondoskodnunk. Tele van adóssággal, nyugdíja alig van és segítséget kér. És mi nem adunk, mert úgy érezzük, nincs miért hálásnak lennünk neki.
Megfenyegetett minket, hogy akkor ő bírósághoz fordul, mert ez törvényi kötelességünk. (Sajnos ebben igaza van) Mondtam neki, hogy sok szerencsét, mi tucatnyi tanút fel tudunk majd sorakoztatni, akik szívesen elmondják, hogy soha nem tett értünk semmit egész életében. Azóta letiltottuk a számát és csak akkor vagyunk hajlandóak foglalkozni vele, ha valóban jogi útra tereli az ügyet. Olvass még a témában
