Az önbecsülés, személyiségünk egyik legfontosabb alappillére. Maarit Johnson, stockholmi pszichológus a ház alapzatához hasonlítja. Ha ez stabil és jól megépített, akkor maga az épület is szilárdan áll, sőt még a kisebb földrengéseket is kibírja. Azért ez nem mindegy ugye? De mi vezet oda, hogy valakinek kevés, másnak pedig már talán egy hangyányit sok is jutott belőle? Cikkünkben megnézzük az alacsony önbecsüléshez vezető út okait és megoldásokat is keresünk, mert hidd el többre vagy képes, mint gondolnád.
🎥 Jobb ember vagy, mint hinnéd, ha ez az 5 dolog jellemző rád
Út az alacsony önbecsülés felé:
A kezdetek:
Ki gondolná, hogy az önbecsülést is két részre lehet bontani. Pedig így van. Van egy úgynevezett belső önbecsülés, amit éltünk első két éve során kapunk meg. Azt, hogy mekkora „csomaggal” vágunk neki az életnek, nagyrészt szüleink határozzák meg. Ezeknek a kezdeti évekről a folytonos puszilgatásról, összebújásról kell szólnia.
A gyereknek éreznie kell a feltétel nélküli szeretetet. Akár úgy is mondhatnánk, hogy most kell feltölteni a szeretet-raktárait egy egész életre.
Később, az iskolában, munkahelyen úgyis minden a teljesítésről és az érdemekről fog szólni. Így ha a szülő nem szeretné, hogy pár év múlva az ő csemetéjéből is olyan felnőtt váljon, akit hiába dicsérnek, mégsem hiszi el magáról, hogy tehetséges, akkor még az elején kell észnél lenni, támogatni, szeretgetni.
