Gyermekünk a közösségi oldalakon

Minden szülő életében eljön az az idő, mikor gyermeke megjelenik a közösségi oldalakon, vagy legalábbis elkezd érdeklődni ezek iránt. Fontos, hogy minden lehetőségre és veszélyre hívjuk fel a figyelmét. Így valószínűbb, hogy okosan fogja használni.

Elsődleges fontosságú, hogy mi magunk legyünk tisztában a közösségi oldalak működésével, használatával. Ha mi nem ismerjük ezeket az oldalakat, akkor nehezen tudjuk majd elmagyarázni gyermekünknek, hogy miért hasznos illetve miért nem az, ha szerepel ezeken az oldalakon.
Eleve hiteltelenebbé válhatunk, ha úgy formálunk elmarasztaló véleményt valamiről, hogy nem is ismerjük azt. Ne hallgassunk pusztán ismerősökre, hiszen lehet, hogy ők sem ismerik ezeket az oldalakat, inkább kérdezzünk meg egy olyan embert, aki ténylegesen rét hozzá, és főleg kezdjünk el megbarátkozni és minél jobban megismerkedni ezekkel a felületekkel.

Mutassuk meg neki a saját oldalunkat, és magyarázzuk el, hogy mit miért írtunk, hogy kik az ismerőseink és hogyan állítottuk be fiókjaink biztonsági szintjeit.
Nagyon fontos, hogy a képeinket is ennek megfelelően töltsük fel, hogy gyermekünk azt lássa, hogy nem kell minden egyes képet feltenni, amit magáról készített, és különösen fontos megértenie, hogy miért ne tegyen ki magáról kompromittáló képeket.

Próbáljuk meg megérteni, hogy mit miért szeretne csinálni. Ha a barátaival szeretne társalogni, akkor ajánljuk a figyelmébe a chat vagy az üzenet lehetőségét, amit nem látnak mások, csak a címzettek. Ha saját magáról szeretne minél több képet feltenni, akkor tudjuk meg ennek okát.
Ha csak divatból csinálja, akkor figyeljünk, hogy az erkölcs és a józan ész keretein belül maradjon, és ne ítéljük el amiatt, hogy rengeteg képet tesz ki magáról. Annál is inkább, mivel ezeket tudja törölni is később.
Ha viszont önértékelési problémája van, vagy kifejezetten várná mások visszajelzését a külsejével, stílusával kapcsolatban, akkor megéri elbeszélgetni vele alaposabban. Fontos, hogy sokat dicsérjük, és biztosítsunk önbizalmának egy egészséges szintet, hogy ne kelljen idegenek véleményére támaszkodnia.

Meséljük el neki, hogy miért nem jó ötlet mindenről és pláne mindenkiről véleményt nyilvánítani. Mutassunk olyan példákat, hogy valaki a tanárait vagy főnökeit szidta nyilvános oldalakon, és ezért felelősségre vonták.
Hívjuk fel a figyelmét, hogy egyrészt komoly gondot akaszthat ezzel a saját nyakába, másrészt pedig lehet, hogy elmarasztal egy olyan embert, akit nem is ismer ehhez eléggé.
Hívjuk fel a figyelmét, hogy egy-egy mondat beírása nem ugyanaz, mint néhány barátnői társaságában elhangzott egy-egy élcesebb megjegyzés. Az előbbi ugyanis írásban történt, és nem csak azok tudhatnak róla, akiknek azt ő eredetileg szánta. Próbáljunk meg a felelősségérzetére hatni azzal, hogy felvázoljuk leírt mondatainak lehetséges következményeit.

Beszélgessünk vele arról, hogy mit fog csinálni ha felnőtt lesz. Hívjuk fel a figyelmét, hogy az állásinterjúkra behívott személyeket általában leellenőrzik a közösségi oldalakon is, így minden leírt mondat sokat ronthat a róla kialakítandó képen és akár egy kecsegtető állás elveszítéséhez is vezethet.
Képzeltessük el vele, hogy egy-egy mondat vagy fénykép biztosan illeni fog e majd egy későbbi énjéhez, vagy a megálmodott munkaköréhez.

Ne korlátozzuk minden egyes lépésében, hiszen legtöbbször csak a barátaival szeretne kommunikálni az oladalakon. Ha viszont nekünk nem tetsző információval találkozunk, azt beszéljük meg vele.
Ha sérelmezi, hogy ellenőrizzük a közösségi oldali profilját, akkor hívjuk fel a figyelmét, hogy ezt a világ minden egyes internetezője megteheti, vagyis semmiképpen sem minősül titoknak. Éppen emiatt kell gondosabban megválasztania, hogy kire bízza ezeket az információkat.