Mit okoz a túlgondoskodás?
Egyelőre csak néhány kutatási eredmény áll a rendelkezésünkre, és azok is nagyon sokrétűek a témát illetően. Ennek oka minden bizonnyal az, hogy nem vagyunk egyformák, nem egyformák a gyerekeink se, és a túlgondoskodásnak sincsen semmilyen mércéje.
Amit már most tudunk, hogy a viselkedési problémák, a tanulási nehézségek, és az általános boldogtalanság szerves része a túlgondoskodó neveltetésnek.
Ha egy gyermek otthon nem szembesül a nemleges válasszal, a határszabással, akkor bizony a közösségekben problémái lesznek a beilleszkedéssel. Nehezen fog barátkozni, hiszen senki sem akar olyan pajtással játszani, aki állandóan az akaratát érvényesíti, akár erőszakkal – érthető módon ezzel a pedagógusok szimpátiáját sem vívja ki.
Amikor a kicsi szembesül azzal, hogy nem minden körülötte forog, nem mindig az ő akarata érvényesül, az természetes módon feszélyezi, a feszültséget pedig rendzavarással, hisztivel vezeti le. Olvass még a témában
Mindenki meg akar felelni az elvárásoknak, ez különösen igaz a gyermekekre, de ha a kicsik valami miatt belül feszélyezettek, akkor képtelenek megfelelő magatartást mutatni.
Ha nem tudnak beilleszkedni – már pedig ilyen alapokkal egyszerűen nem tudnak –, akkor állandóan azzal szembesülnek, hogy rosszak, nem valók közösségbe, nincsenek barátaik, nem megfelelő osztályzatokat szereznek, és sorozatos kudarcélményeket szereznek.
Talán nem meglepő, ha ez általános boldogtalansághoz vezet.
A helikopterszülők tehát valójában a hibázás lehetőségének elvételével nem tanítják meg a gyermekeket dönteni, önállóan gondolkozni, cselekedni. Ez kisgyermekkorban még csak arról szól, hogy melyik lapátot vigyük el a játszótérre, esetleg motorral, vagy biciklivel induljunk-e el otthonról. Később azonban már arról, hogyan viselkedjünk másokkal, mit mondjuk, ha sérelem ért minket, vagy éppen milyen társasággal menjünk el szórakozni.
