Egy új tanulmány szerint a gyermekek alig több mint fele mutatja a biztonságos kötődés jeleit szülei felé.
Aki valaha olvasott legalább két pszichológiai témájú cikket, az tudja: gyermekkori kapcsolataink, különösképpen az, ahogyan a szüleinkhez kapcsolódunk, egész életünkre meghatározhatja kötődési mintáinkat.
Nem véletlen tehát, hogy olyan sokat próbálunk tenni azért, hogy gyermekeink egészséges, biztonságos kötődést alakítsanak ki velünk. De hogyan határozzák meg a pszichológusok, hogy egy kisgyermek mennyire kötődik az anyukájához vagy az apukájához? Mivel a nagyon fiatal, beszélni nem tudó gyermekeket nem lehet egyszerűen megkérdezni arról, hogy mit éreznek a szüleik iránt, a pszichológusok különböző viselkedési teszteket dolgoztak ki a gyermekek és szüleik közötti kötődés mérésére.
Az egyik legszélesebb körben használt teszt erre a célra a Strange Situation Test (idegen helyzet teszt). A Strange Situation Test egy megfigyelési eljárás, amelyben az anya vagy az apa belép a gyermekkel egy szobába. A szobában van a pszichológus asszisztense.
A szülő számos műveletet végez, például újságot olvas. A legfontosabb, hogy a szülő két alkalommal rövid időre elhagyja a szobát, és a gyermeket a szobában hagyja az idegennel. A szülő gyorsan visszatér, és a pszichológus elemzi a gyermek viselkedését minden helyzetben. Vagyis amikor a szülő a szobában van, amikor a szülő elmegy, amikor a gyermek egyedül van az idegennel, és amikor a szülő visszatér.
A gyermek különböző viselkedésformái alapján a kötődés négy típusát lehet leírni:
- Biztonságos: A biztonságosan kötődő gyermekek tiltakoznak, amikor a szülő elhagyja a szobát. Gyorsan visszatérnek a szülőhöz, amikor az visszajön a szobába, vigaszt és biztonságot keresve.
- Kerülő: Ezek a gyerekek nagyrészt kerülik a kapcsolatot a szüleikkel.
- Rezisztens: Ezek a gyerekek boldogtalanok, amikor a szülő elmegy, de dühösek vagy passzívak, amikor visszatérnek.
- Rendezetlen: Ezek a gyermekek ellentmondásos vagy zavaros viselkedést mutatnak, amely nem sorolható be a másik három kategóriába.
A Strange Situation Testet feltalálása óta világszerte számos pszichológiai vizsgálatban használják. Egy új tanulmány, amely most az Amerikai Pszichológiai Társaság (APA) Psychological Bulletin című folyóiratában jelent meg, 285 olyan vizsgálat adatait elemezte, amelyekben több mint 20 000 csecsemő-szülő párkapcsolatban használták a Strange Situation Testet.
Az eredmények elég egyértelműek voltak. A biztonságos kötődési stílus volt a leggyakoribb, a gyermekek 51,6 százaléka mutatta ezt a kötődési formát a tanulmányok során. Ám ugyanilyen fontos, hogy a gyerekek majdnem fele nem mutatott biztonságos kötődést a szüleivel.
A vizsgált gyermekek körülbelül 23,5 százaléka mutatott rendezetlen kötődési stílust, 14,7 százaléka kerülő stílust, 10,2 százaléka pedig passzív kötődési stílust. Nem volt szignifikáns különbség az anyához vagy az apához való kötődés között. A gyermekek életkora vagy neme szintén nem volt hatással rá.
Mi vezet a gyermek és a szülő közötti bizonytalan kötődéshez?
Bár pozitívum, hogy a biztonságos kötődési stílus a leggyakoribb, mégis aggasztó, hogy a gyermekek közel fele nem mutatott biztonságos kötődést a szüleihez. Szerencsére a tanulmány betekintést nyújtott abba is, hogy miért alakul ki bizonytalan kötődési stílus a gyermekeknél. Először is, a magas szociodemográfiai kockázatokkal (például szegénységgel) rendelkező csoportokból származó gyermekeknél nagyobb volt a kerülő és a rendezetlen kötődés megjelenésének kockázata, mint a magasabb jövedelemmel rendelkező családokból származó gyermekeknél.
Másodszor, azoknál a gyermekeknél, akiknek a szülei mentális betegségben szenvedtek, nagyobb volt az esélye a rendezetlen kötődés megjelenésének, mint azoknál a gyermekeknél, akiknek két egészséges szülőjük volt. Továbbá, a bántalmazott, vagy nevelőszülőknél, intézeti gondozásból örökbe fogadott gyermekeknél szintén nagyobb volt az esélye a rendezetlen kötődés megjelenésének. A tudósok ezért arra a következtetésre jutottak, hogy a gyermekek és a szülők közötti biztonságos kötődés nagyobb valószínűséggel alakul ki, ha a gyermekek és a szülők stressz-szintje alacsonyabb.