Nálunk ennek éppen az ellenkezője volt igaz, a kislányom egészen kiskorától kezdve, érezhetően egyedül szeretett aludni. Ennek nagyon örültem, mert egyébként hihetetlenül aktívan alszik, rengeteget forgolódik és fészkelődik, tényleg nem lehet összebújni vele éjjel. Ezért abban maradtunk, hogy ha rémálma van, vagy beteg, akkor mellette, egy matracon alszom, és ennél többet ilyenkor sem igényel.
Nagy ritkán, mikor a mamájánál alszik, akkor is meg szokta kérni a nagyszülőket, hogy hadd aludjon egyedül – nem mindennapos példa, tudom. Számos anyuka ismerősöm küzd azzal, hogy szeretne gyerektársaság nélkül pihenni, de vagy a csemete tiltakozása, vagy a lelkiismerete nem engedi, hogy erre sort kerítsen. Pedig azt hiszem, minden szülő tudja, mennyire fontos, hogy legalább néhány órát nyugodtan aludhassunk éjjelente… Vajon jogosak az aggodalmak, a félelmek? Tényleg törést okoz a gyerekeknek, ha nem alszunk együtt velük?
Az ágymegosztás megkönnyítheti a gyermeknevelést, de valószínűleg nem javítja a kötődést
A leggyakoribb érv az együttalvás mellett az, hogy előnyös lehet a kötődés kialakításában az anya és a gyermeke között, de a tanulmányok ezt nem igazán erősítették meg. Sokkal nagyobb előnynek bizonyult az, hogy így egyszerűbben elkerülhetőek a különféle egészségügyi kockázatok, mint amilyen pl. a fulladásból, félrenyelésből eredő halál.
Azonban egy új kutatás szerint az együttalvást alaposan túlmisztifikáltuk és bár kétségtelen, hogy nem minden esetben hátrányos megosztani az ágyat a babánkkal, senkinek sem kell rosszul éreznie magát, aki nem tesz eleget ennek a kritériumnak.
Kövesd a Bien.hu cikkeit a Google Hírek-ben is!
Még nem szólt hozzá senki. Legyél te az első!