Meddig tudjuk óvni a gyerekeinket ettől és milyen hatással van ez rájuk?
Nagyon sokáig tudjuk őket óvni, csak nem egyértelmű, mennyire éri meg. A tanulmány, amit említettem, felfedte, hogy pontosan ebben a 40-50 évben nőtt drasztikusan a szorongók, a depressziósok és az öngyilkosságok aránya a gyermekek, valamint a tizenévesek körében.
Szám szerint ez annyit tesz, hogy nyolcszor-tízszer több gyermek sorolható ebbe a csoportba, mint 40-50 évvel korábban, vagy azelőtt. A 2019-es adatok szerint (tehát még a Covid előtt!), az amerikai középiskolások 37%-a számolt be tartós és állandósuló szomorúságról, kilátástalanságról, és 19%-uk komolyan fontolgatta az öngyilkosságot. Minden évfolyamon, 3-4 osztályból csaknem 1 teljes osztály úgy érzi, hogy véget kellene vetnie az életének… És emeljük ki ismét, hogy ez a tanulmány a lezárások, távolságtartások előtti időszakot mérte, ami alatt és után egyértelmű, hogy nem javulhatott ez az arány.
A kutatók most azt pedzegetik, hogy ez a hatás igen nagymértékben abból adódik, hogy a gyerekek egyszerűen nem lehetnek gyerekek. Folyton a kötelezettségeikre kell figyelniük és valójában nem élhetik meg, milyen felügyelet nélkül játszani, vagy ellátni a feladatokat anélkül, hogy valaki minden lépésüket figyelné. Olvass még a témában
Félünk őket terhelni az igazán fontos feladatokkal, mert „már eleve csomó dolguk van” és a „mai világban” kész őrültségnek érezzük, hogy nagyobb önállóságot kapjanak. Úgy tűnik azonban, hogy a felügyelet nélküli szabadság hiánya lelki gyötrelmet okoz a gyerekeknek. Mentális egészségük nagyban függ attól, hogy egyre nagyobb mértékű önálló tevékenységet teszünk-e lehetővé számukra, vagy sem.
