De tényleg akkorát fordult a világ, hogy indokolt legyen a túlféltésünk?
A mostani felmérések szerint az elmúlt 40-50 évben drasztikus mértékben csökkent a gyermekek szabadsága, azaz annak az ideje, hogy komolyabb felügyelet nélkül a szabadban legyen, játszanak, vagy bármilyen tevékenységet folytassanak felnőtt kontroll nélkül.
Múltkor az egyik óvodapedagógusunknak szóltam, hogy a lányom egyedül szeretne feljönni reggel, lehetséges-e? És ekkor került szóba, hogy régen óvodába is sokszor egyedül jöttek a gyerekek. A nagyobbak kísérték a kicsiket – ezért manapság lehet, hogy még fel is jelentetnének, de hogy totálisan felelőtlennek titulálnának, az biztos. Közben értem, hogy egyre kevesebben engedik a gyerekeket szabadon „kószálni”. Jóval nagyobb a forgalom és a hírekből minden nap értesülünk különféle tragédiákról, zaklatásokról.
Egyre jobban kíméljük a gyerekeket mindentől. Látom a szintén beiratkozásra készülő anyukákon, hogy szörnyen stresszelnek, féltik a kicsiket és előre rettegnek, ha arra gondolnak, hogy a tanár esetleg határozottabban fog rászólni a csemetére. Olvass még a témában
