A grafológia egy komplett tudomány és sokszor a különféle terápiák része, ezért nagyon összetett kérdés. Szerencsére már néhány dolog megfigyelése is sokat elárul az íróról!
Merre haladnak a vonalak?
Nagyon kevesen vannak azok, akik teljesen egyenesen írnak egy teljesen üres lapra: az aktuális hangulatunk nagyban befolyásolja, merre tartanak a betűink. A lefelé irányuló sorok arra utalnak, hogy az író inkább borúsan látja a jövőjét, negatívabb beállítottságú, pesszimista. Ezzel szemben a felfelé mutató sorok optimizmusra, derűlátásra, pozitívabb jövőképre és jó hangulatra engednek következtetni.
Ha valakinek sikerül egyenesen tartania a sorait, az arra utal, hogy nagyon következetes, kimért és realista személy.
Törekszik az átláthatóságra, tervezhetőségre és arra, hogy biztonságos körülmények mellett éljen.
Mire következtethetünk abból, ha valakinek fel-le vándorolnak a szavai és egyenetlen a sorvezetése? Legtöbbször arra, hogy az illető sok mindenbe belekap, a hirtelen ötletei vezérlik, azonban gyorsan lankad az érdeklődése, hogy végül ismét fellángoljon… Ha ezt párkapcsolat esetében, vagy kiszemelt férfinál látod, akkor számolhatsz azzal, hogy nehéz fenntartani az érdeklődését és lehet, hogy előbb kihátrál, minthogy megoldaná a felmerülő problémákat.
Mi utal még negatív hozzáállásra a grafológia szerint?
Az írást tekintve számos dolgot megfigyelhetsz a sorvezetésen túl, ami pesszimizmusra enged következtetni. Ilyen, ha a betűk kicsik és olyanok, mintha összepréselték volna őket, szűken állnak egymás mellett.
Ritka és sokszor szemet szúr az is, ha a betűk balra dőlnek. Ez arra utal, hogy az illető gyanakvó személy, aki nem igazán bízik másokban, túlságosan óvatos és igen – negatív. Szerencséd van, ha esetleg azt is látod, amikor az illető éppen ír: ha túlságosan lassú, vontatott, akkor azzal negatív hozzáállásra, továbbá döntésképtelenségre, pesszimizmusra világít rá.
Mi utal még optimista mentalitásra?
Az optimista látásmódot a grafológiában is könnyű észrevenni. Az, aki derűlátóan áll az élethez, kerek, telt betűkkel ír, szépen ível és vagy normál, vagy nagyobb betűket vés a papírra. Amikor a betűket, szavakat zárja, akkor az ívei felfelé mutatnak és jellemzően magukat a betűket is magasan húzza át.
Ránézésre az egész papír szívderítő, kerek-egész képét nyújtja. Írás közben az író nem ügyel mereven a helyességre, vagy a szabályosságra, ellenben gyorsan ír. Sokszor látni, hogy a lendület viszi a kezét, maga az írásmódja tükrözi az alaphangulatát. Ha dönti a betűket, akkor azt jobbra teszi, ezzel sugallva, hogy bízik a jövőben, nyitottan és nyugodtan várja mindazt, amit a holnap tartogat számára.
Létezik realista látásmód?
Igen, és természetesen az is előfordul, hogy egyszer valaki kicsit ebbe, majd kicsit abba az irányba húz, nem mindig írunk teljesen egyformán. Ha az írásban nincs túlzás, az egész szöveg arányosnak látszik, az realista látásmódra utal a grafológia szerint. Ugyanez igaz az egyenes vonalvezetésre, továbbá az arany középútra. Az áthúzások középen helyezkednek el, a betűk normál méretűek, a szavak szabályosak, de nem tűnik az íráskép tagoltnak. A betűket záró vonalak nem ívelnek felfelé és nem mutatnak lefelé sem, nem túlzóak: pont akkorák és olyanok, amilyennek lenniük kell.