Keresik az intimitást
Amikor a szakértők megkérdezik a témát illetően fiatalokat, akkor általában olyan jellegű válaszokat kapnak, amikből arra következtetnek, hogy a fiatalok nem tudják, mit keresnek, mit kellene érezniük. Intimitásra vágynak, de fogalmuk sincs, milyennek kell lennie egy mély és szeretetteljes kapcsolatnak. Sokan döntenek úgy – akár vallási okokból, akár egyéb tényezők miatt –, hogy megvárják a nagy Őt, akár a házasságot, ám ezzel együtt gyakran az ismerkedés elől is elzárkóznak. Márpedig tapasztalat nélkül nehéz lesz kitalálni, ki lehet az ideális társunk egy életre.
Ha engem kérdeztek, arra tudok gondolni, hogy felnőtt egy olyan generáció, akik elidegenedtek nem csak úgy általában egymástól, hanem a szüleiktől is.
Azok, akik most kamaszok, már javában a digitális világ kellős közepébe csöppentek bele, oda, ahol a szülők állandóan robotolnak, és alig van idejük közös programokra. A gyerekek előtt gyakran nincs megfelelő, követendő minta, nincs példa, nem tudják, milyen a jó kapcsolat, mit kellene keresniük, érezniük. Fogalmuk sincs, mit kell elvárniuk egy kapcsolatban, mit kell elvárniuk maguktól. Gondoljunk csak arra a statisztikára, ami szerint hazánkban minden második házasság válással végződik – ezt az arányt azok produkálják, akik felnevelték az említett generációt. Olvass még a témában
Ehhez társul az aggodalom a teherbeeséstől, a nemi betegségektől, elvi-vallási kérdések esetén pedig a bűntudat. Igen, ezek az aggodalmak régen is megvoltak. De tegyük hozzá, hogy ha hibáztunk, arról legfeljebb a szűk ismeretségi körünk tudott – és minden csoda három napig tartott. Ehhez képest manapság fél másodperc képernyőfotót csinálni egy bizalmas beszélgetésről, hangfelvételt készíteni egy szerelmi vallomásról, hogy ne is soroljuk azokat a praktikákat, amikkel érzelmi zsarolásnak, zaklatásnak tehetik ki egymást a fiatalok. Én egyáltalán nem csodálom, hogy egyre többen félnek megnyílni, félnek szeretni, hiszen ezzel nagyon sokat kockáztatnak – jóval többet, mint mi, mikor fiatalok voltunk.
