Ha valaki tőlem kérdezné meg, mit gondolok a fiatalok szexuális nyitottságáról, akkor egészen biztos, hogy nem ezt mondanám.
Azt gondolnám, hogy a mai generációk sokkal nyitottabbak, kevésbé veszik komolyan a szexuális együttléteket, lazábban ismerkednek és könnyebben is, hála a különféle applikációknak. Azonban ahogy beleásom magamat a témába, úgy szembesülök egyre gyakrabban olyan kutatási eredményekkel, amik arra utalnak, hogy ennek éppen az ellenkezőjéről van szó.
Miért nem szexelnek a mai fiatalok?
A Psychology Today is foglalkozik a kérdéskörrel. Össze is gyűjtöttek három olyan véleményt, amik rávilágíthatnak arra, miért távolodnak el egyre jobban a fiatalok a szexualitástól:
- „15 évesen veszítettem el a szüzességemet. A barátommal azt hittük, hogy szeretjük egymást, de amint elkezdtünk szexelni, teljesen tönkrement a szerelmünk. Éreztem, hogy már nem a velem, hanem a testemmel töltött idő érdekli.”
- „Én is 15 éves voltam az első alkalommal. Majdnem egy éve jártunk és nagyon szerelmes voltam belé. Egyik este megkérdezte, hogy lenne-e kedvem szeretkezni és én igen mondtam. Néhány nap múlva szakítottunk. Ez volt életem legfájdalmasabb időszaka. Mindenkinél jobban megnyíltam neki, de ettől a döntéstől depressziós és ideges lettem. Abbahagytam a sportot, megváltozott az életem. Azóta legfeljebb egyéjszakás kalandjaim voltak és félek újra szerelembe esni.”
- „Középiskolában nyíltan vállaltam, hogy szűz vagyok, az én esetemben a szexre való nem igent jelentett a szórakozásra. A srácok tudták, hogy előttem nem kell szerepelniük, úgysem akarok szexelni velük. Így arra koncentráltunk, hogy megismerjük egymást és jól érezzük magunkat.”
A két első válaszból kitűnik, hogy sokszor csalódás követi az első együttlétet, ami ugyan az élet természetes velejárója. A mai generációk viszont nem feltétlenül tanulták meg kezelni a kudarcélményt, a nemleges választ, az elutasítást. Egész biztosan problémát jelent az is, hogy túlságosan tárgyiasításra került az emberi test, megvásárolható lett a szerelem, ami nem túl meglepő módon sokakat kiábrándít. A kamaszok, akik még keresik az identitásukat, azt, ami fontos és értékes számukra, érthető módon mélyebben megélik ezt a csalódást és elutasítóvá válhatnak a szexuális élet irányába.
De más is van még a háttérben
2002-ben a Newsweek magazinban megjelent egy cikk, amiből kiderült, hogy a középiskolás diákok (25 év után először) nagyobb arányban voltak szüzek, mint elődeik. Az arány még ekkor is kiegyenlített volt, ugyanis 54,4% volt az eredmény: ennyien voltak azok, akik még nem feküdtek le senkivel.
Ez az arány azóta tovább nőtt. A legfrissebb eredmények 2019-ből származnak, akkor a fiúk 61%-a, a lányoknak pedig a 63%-a mondta, hogy őrzi a szüzességét. Ezzel szemben mindössze 24% mondta magát szexuális aktívnak. Tehát a megkérdezettek kb. háromnegyede egyáltalán nem, vagy csak alkalmanként, nagyritkán szeretkezik.Ezek a statisztikák teljesen más világot mutatnak be, mint amit felnőttként feltételezünk a középiskolai életről. A különféle sorozatok, műsorok és úgy általában a közösségi média is egyértelműen azt sugallja, hogy a szexualitás mindennapos a középiskolákban. Valójában viszont egyre több tinédzser dönt úgy, hogy nem tulajdonít akkora jelentőséget a szexuális életnek.
Keresik az intimitást
Amikor a szakértők megkérdezik a témát illetően fiatalokat, akkor általában olyan jellegű válaszokat kapnak, amikből arra következtetnek, hogy a fiatalok nem tudják, mit keresnek, mit kellene érezniük. Intimitásra vágynak, de fogalmuk sincs, milyennek kell lennie egy mély és szeretetteljes kapcsolatnak. Sokan döntenek úgy – akár vallási okokból, akár egyéb tényezők miatt –, hogy megvárják a nagy Őt, akár a házasságot, ám ezzel együtt gyakran az ismerkedés elől is elzárkóznak. Márpedig tapasztalat nélkül nehéz lesz kitalálni, ki lehet az ideális társunk egy életre.
Azok, akik most kamaszok, már javában a digitális világ kellős közepébe csöppentek bele, oda, ahol a szülők állandóan robotolnak, és alig van idejük közös programokra. A gyerekek előtt gyakran nincs megfelelő, követendő minta, nincs példa, nem tudják, milyen a jó kapcsolat, mit kellene keresniük, érezniük. Fogalmuk sincs, mit kell elvárniuk egy kapcsolatban, mit kell elvárniuk maguktól. Gondoljunk csak arra a statisztikára, ami szerint hazánkban minden második házasság válással végződik – ezt az arányt azok produkálják, akik felnevelték az említett generációt.
Ehhez társul az aggodalom a teherbeeséstől, a nemi betegségektől, elvi-vallási kérdések esetén pedig a bűntudat. Igen, ezek az aggodalmak régen is megvoltak. De tegyük hozzá, hogy ha hibáztunk, arról legfeljebb a szűk ismeretségi körünk tudott – és minden csoda három napig tartott. Ehhez képest manapság fél másodperc képernyőfotót csinálni egy bizalmas beszélgetésről, hangfelvételt készíteni egy szerelmi vallomásról, hogy ne is soroljuk azokat a praktikákat, amikkel érzelmi zsarolásnak, zaklatásnak tehetik ki egymást a fiatalok. Én egyáltalán nem csodálom, hogy egyre többen félnek megnyílni, félnek szeretni, hiszen ezzel nagyon sokat kockáztatnak – jóval többet, mint mi, mikor fiatalok voltunk.