A testünk is futásra van tervezve
A futóeufória egyébként nem mindenkinél alakul ki, de még és azoknál sem egyforma kilométerszámnál, akik valóban átélik. Minél alacsonyabb a szervezetünkben a leptin szintje, annál jobb teljesítményre vagyunk képesek futás során – ez viszont genetikai adottság, és szinte lehetetlen megváltoztatni. Azok, akiknek leptinszintjük alacsony, könnyebben jutnak el abba az euforikus állapotba, amit a hosszútávfutás adhat.
Így harmadik motivációként az eufóriát is felírhatjuk a listára: a külső motivációs tényezők (érmek, plakettek, oklevelek, pénz gyűjtése, dögös test elérése) és a belső aspektusok (egy rég kitűzött cél elérése, versengés egy ismerőssel) után már biológiai szinten is arról győzköd minket a szervezetünk, hogy igenis érdemes futni, még akkor is, ha éppen nem üldöz minket egy mamut sem.
