Bárki, aki valaha futott kicsit hosszabb távon tudja, hogy a futóeufória létező és csodálatos dolog – akkor jelentkezik, ha hosszabb ideje gyűrjük a kilométereket magunk alatt. Furcsa belegondolni, hogy ez a néhány kilométer után érkező euforikus érzés igazából az evolúciónak köszönhető, és ahhoz járult hozzá, hogy őseink meg tudják szerezni a szükséges táplálékot ahhoz, hogy túléljenek.
🎥 Jobb ember vagy, mint hinnéd, ha ez az 5 dolog jellemző rád
Mamutvadászat felsőfokon
Mi már csak szórakozásból, a testünk karbantartása miatt futunk, de őseink számára élet-halál kérdése volt, hogy képesek-e elég gyorsan sprintelni a mamut után – vagy éppen előle! Gyakran sokkal hosszabb távokat kellett megtenniük, mint amit gondolnánk, a szervezetüknek pedig valahogy túl kellett élniük az ilyen megerőltető szakaszokat is – és itt most nem csak az állóképességre gondolok, sokkal inkább mentálisan, fejben kellett ott lenniük a sokadik kilométer után is, hogy képesek legyenek hatékonyan levadászni azt a mamutot.
