Mindenki szeretne élete főszereplőjeként élni. Ez a vágy sokféle módon nyerhet kifejezést és a lehetőségek között egyre többször fordul elő, amikor valaki egy kitalált élet főhőseként mutatkozik mások előtt. A digitális kommunikáció platformjai remek alapot adnak mindehhez.
Amióta közösségi média létezik, azóta annak előnyei mellett számos hátrányáról is hallhatunk. A legújabb káros hatás a főszereplő szindróma, amely ugyan nem egy tudományos terminológia, mégis érdemes a jelenség mögé nézni. A kifejezés annyit takar, hogy valaki úgy mutatja be az életét a közösségi oldalakon, amely egy kitalált karakter életmódjának, életvitelének felel meg, de a valósághoz nincs sok köze. A saját élet feljavított változata ez, melyben a főszereplő az illető. A hangsúly pedig a szereplésen, egy figura mögé való rejtőzésen van. A jelenséggel Phil Reed, a Swansea Egyetem pszichológia professzora is foglalkozik.
Mi a főszereplő szindróma?
Szerinte természetes, ha időnként az adott élethelyzethez igazítjuk viselkedésünket és mindig személyiségünk más és más aspektusát helyezzük előtérbe a kontextusnak megfelelően. Ettől még nem kerülünk szerepzavarba.
A főszereplő szindróma viszont arról szól, hogy teljesen másnak akar valaki látszani, mint amilyen a valóságban.
A kitalált szereplő életét pedig nagyon könnyű a közösségi oldalakon valódiként tálalni. Egy-egy ügyesen megkomponált kép segítségével azt az illúziót kelthetjük másokban, hogy a kiragadott pillanat a mindennapok része és minden percünk úgy zajlik, ahogy ott egyetlen képben megmutattuk.
A főszereplő szindrómát a Münchausen-szindrómával szokták párhuzamba állítani. Ez utóbbi egyes betegségek színlelését takarja, amellyel valójában valamilyen érzelmi problémát akar a személy tudattalanul kezelni. Akkor derül ki, hogy a fantáziaélet valódi probléma-e, mellyel a mélyben meghúzódó önértékelési válságot vagy egyéb érzelmi gondokat akarunk palástolni, ha feltesszük magunknak a kérdést: átültethető-e ez az élet a közösségi oldalról a valóságba? Az általunk ismert mindennapokba beleillik-e ez a kreált kép? Ha őszintén végiggondoljuk, azonnal látjuk, ha nem cseng össze a kétféle valóság.
Veszélyes vége lehet
A közösségi oldalak bárkiből kihozhatják a legrosszabbat. Szinte adja magát a lehetőség, hogy ezen a platformon csak a szépet, a tökéletest mutogassuk és a nehézségeket elrejtsük. Ha túlzásba esünk, észre sem vesszük, hogy önmagunk hamis verzióját alkottuk meg, aki nem is létezik. Az anonimitás lehetőséget ad arra, hogy bárki képében megjelenhessünk, nincs közvetlen visszajelzés a környezettől, ezért bármeddig lehet építgetni a hamis világot.
Ha az új én tetszést vált ki az online közösségből, az csak megerősíti a motivációt, hogy fenntartsuk a látszatot. Sokan ilyen módon kapják meg azt az elismerést, támogatást a világtól, amelyet a valódi életben hiányolnak.
Megvan a veszélye is a szerepjátszásnak Reed szerint: személyiségzavarokhoz hasonlatos állapothoz vezethet a tartós mímelés. Ha valamilyen válság, probléma elkendőzése miatt menekülünk egy kitalált életbe, ahol minden tökéletes, félő, hogy az eredeti probléma sohasem kerül megoldásra. Márpedig ha valaki odáig jut, hogy egészen más képet mutasson magáról retusált képekkel, órákon át beállított pózokkal, pálmaházban fotózott hamis nyaralás illúzióval és minden érdekesebb esemény kényszeres dokumentálásával és megosztásával, akkor több, mint valószínű, hogy a hétköznapi életében valami nagyon nincs rendben.
A fantáziába menekülés ideig-óráig ad enyhülést, de valójában elvonja a figyelmet a valóságról és a létező problémákról. Ezeket pedig jobb lenne megoldani, ahelyett, hogy eltitkolnánk őket. Eltávolodni a valóságtól – még ha jobban is érezzük magunkat párhuzamos változatában – veszélyesebb, mint hinnénk.