Mi következett a diagnózis felállítása után?
Amikor megállapította az orvos, hogy mi a bajom, mondta, hogy első körben keressek fel egy dietetikust. Három hónapig csináljam, amit ő mond, utána pedig jöjjek vissza a terheléses vérvételre, és akkor majd megbeszéljük a továbbiakat. Gondoltam én naivan, hogy majd valami olyasmi útmutatást kapok a dietetikustól, hogy ezt vagy azt az élelmiszert kerüljem.
Ehelyett kaptam egy spártai étrendet, időpontokra és grammokra beosztva. Van, akinek ez semmit nem mond, de azt hiszem, vagyunk ezzel páran úgy, hogy meghalljuk a gramm szót és rögtön elénk tárul millió egy emlékkép, ahogyan állunk a konyhában a kis digitális mérlegünk mellett és imádkozunk magunkban, hogy csak had lehessen ebből sokat enni, had férjen bele a szénhidrát mennyiség.
Idővel megtanultam egyébként kezelni a dolgot, megszoktam és tényleg életmóddá vált. Annyit kiemelnék, hogy mennyire nehéz és időigényes hozzászokni, amikor én elkezdtem még nem dolgoztam és volt rá körülbelül 2-3 hónapom, hogy hozzászokjam, és csak erre koncentráljak. Az első pár hónapban szinte csak otthon ültem és néztem az órát, hogy mikor telik el az idő két étkezés között. Olvass még a témában
2 év alatt mennyire változott meg az életed? Milyen új életmódbeli szokásaid lettek?
Aki nem tudja, mit jelent a napi szintű főzés, a napi hat étkezés időpontokra leosztva, az állandó számolgatás és csomagolás, tervezés, hogy mit egyek holnap, annak fogalma sincs arról, hogy ez mennyi energiát igényel. A kezdeti kőkemény szigorom kicsit enyhült, most már azért hajlandó vagyok alkut kötni magammal, amire szükségem is van… Hiszen egy esküvőn vagy céges bulin senki nem fog az én étkezésemmel törődni, és ebbe már én is beletörődtem.
