Mint apa
Nem félek, hanem rettegek. Nagymamám 65 évesen halt meg, nagyapa még húsz évet élt nélküle és elmondhatom, hogy nagyi elvesztése után sosem találta meg önmagát. Apámat anyám elhagyta amikor 50 évesek voltak és azóta fater teljesen el van gyámoltalanodva. Nincsenek barátai, rokonokkal nem tartja a kapcsolatot, csak én vagyok neki és látom rajta, hogy szenved. Anyám sem házasodott újra, de ő jól megvan, utazik, barátnőzik, a mai napig a család lelke. A férfiak nem bírják az egyedüllétet, szükségük van egy nőre.
A dolgok rendje
Nem félek, mert mindig egyedül voltam és már most tudom, hogy öregkoromra egyedül maradok. Nem örülök ennek és nem is várom, de nem mondhatom, hogy félek. Elfogadtam.
Olvass még a témában
A szakítás
Volt egy hosszú kapcsolatom, de a lány elhagyott - mert talált nálam jobbat - és ma már gyerekei vannak, én meg itt maradtam egyedül. Ő volt az utolsó barátnőm, a szakítás évekre megnyomorított, egyszerűen nem tudtam túltenni magam rajta, lehet, hogy sosem fogom. Próbáltam randizni, de nem jártam sikerrel és már lassan tíz éve vagyok facér. Már nem is tudnám, hogyan kell kapcsolatban élni, szerintem már nem lesz senkim. Másoknak nem vallanám be, de online, arctalanul kijelenthetem, hogy félek a magánytól.
A cikk folytatódik, lapozz!
