Ál-lázadás
Félek attól, hogy egyedül maradok, igen. Mert bármennyire is hajtogatom - felettébb meggyőzően - hogy nem érdekelnek a társadalmi elvárások és a házasság is milyen egy elavult, erőltetett dolog, semmi másra nem vágyom, mint egy nőre, akire számíthatok, akivel összebújhatok és akivel megbeszéljük, hogy egymás mellett maradunk örökre, történjen bármi.
Nem
Félek az egyedülléttől, de attól még jobban, hogy feleségül veszek valakit, aki aztán 180 fokot fordul és teljesen megváltozik. Két haverom és egy kollégám is így járt. Az esküvőig a feleségeik kedves, odaadó társak voltak, a lagzi után pedig hárpiákká változtak. Az egyik azóta egyszerűen nem hajlandó szexelni, a másik nem engedi el haveromat sörözni. Két éve - az esküvője óta - csak egyszer jött el velünk és azt mondta, nem is fog többször, mert a nője két hétig duzzogott. A kollégám felesége pedig - mióta feleség -, nem hajlandó dolgozni, de a háztartást sem vezeti. Egy ilyen "társtól" jobban tartok, mint attól, hogy örökre agglegény maradok.
Olvass még a témában
Tervek
Nem félek, sőt: várom! Ha nem találok egy jó asszonyt, nem esem kétségbe, már megvan a tervem. Bevonulok egy menő idősek otthonába és minden jól karbantartott hölgy-lakót megfektetek. Csodálkozol? Anyám idősek otthonában dolgozik és tőle tudom, hogy állandóan szexelnek bent az öregek. Vannak nagy flörtök, szakítások, szerelmi háromszögek, féltékenység, bunyó: minden, ami kell, úgyhogy alig várom.
A cikk folytatódik, lapozz!
