„A férfiak nem bírják az egyedüllétet, szükségük van egy nőre.” – Férfiak vallomásai a magányról

Tartok a magánytól, mert még sosem voltam egyedül. Amikor eljöttem otthonról, egyből összeköltöztem az első csajommal és azóta ugyan már az ötödik barátnőnél tartok, de a kapcsolataim között maximum egy-két hónap telt el. Tulajdonképpen az ismeretlentől félek, mert még nem tapasztaltam meg a tartós egyedüllétet. Még az is lehet, hogy jót tenne, ha kicsit önmagammal lennék...

Egész életemben nagy csajozógép voltam, így az, hogy egyedül maradjak, soha fel sem merült. Így negyvenen túl azonban elkezdett mocorogni bennem egy kis aggodalom, hogy mi van, ha nem találok párt. A barátaim szoktak panaszkodni a feleségeikre, de látszik, hogy valójában nagyon szeretik őket. Elvileg ők irigykednek rám, az örök agglegényre, de mostanában fordult a kocka és én irígykedem rájuk.