Nemrég egy divatmagazint lapozgattam, amiben egy több oldalas cikk hosszasan fejtegette, miért ördögtől való dolog fast fashion áruházakban vásárolni, és mekkora ökológiai károkat okozunk azzal, ha engedünk a kísértésnek, és Wishről, Sheinről vagy Temuról vesszük meg fillérekért a kiszemelt divatcikkeket.
Alapvetően egyet tudok érteni a cikk filozófiájával: tény, hogy a túlfogyasztás nem tesz jót sem a bolygónak, sem a pénztárcánknak, és ha mélyen magunkba nézünk, még az sem biztos, hogy azt adjuk magunknak, amire valóban szükségünk van, amikor egy újabb pulóvert gyömöszölünk a szekrényünkbe. Hiszen lehet, hogy egy egészen más, de sokkal melósabban kielégítő igényt próbálunk így elhallgattatni.
A problémám azonban a következő oldalon kezdődött. Az olcsó divatholmikat halmozókat földbe döngölő cikk után ugyanis egyet lapozva a következő felirat fogadott: „Táskából soha nem elég!”.
A képes ajánló néhány bekezdésben arról próbált meggyőzni, hogy a tavasz közeledtével frissítsem fel gardróbomat, hiszen arra minden szezonban szükség van, és szerezzem be a legújabb trendeknek megfelelő táskákat. Lehetőleg minél többet, hogy minden alkalomra és minden outfithez legyen passzoló darabom. Olvass még a témában
